12:1 És elmĂ©ne Roboám SĂkembe; mert SĂkembe gyĂ»lt fel az egĂ©sz Izráel, hogy királylyá tegyĂ©k õt.
12:2 Mikor pedig meghallotta [ezt] Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elõl, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,
12:3 És hozzá küldvén, elhivaták õt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
12:4 A te atyád igen megnehezĂtette a mi igánkat, de te most könnyebbĂtsd meg atyádnak kemĂ©ny szolgálatát, Ă©s a nehĂ©z igát, a melyet mi reánk vetett, Ă©s szolgálunk nĂ©ked.
12:5 És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jõjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
12:6 És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az õ atyja elõtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
12:7 És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.
12:8 De õ megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik õ vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik õ elõtte udvarlottak.
12:9 És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e nĂ©pnek, a mely nĂ©kem szĂłlván, azt mondja: KönnyebbĂtsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?
12:10 És mondának nĂ©ki az ifjak, a kik egyĂĽtt nevekedtek volt fel õ vele: ĂŤgy szĂłlj ennek a nĂ©pnek, a mely szĂłlván nĂ©ked, ezt mondja: A te atyád megnehezĂtette a mi igánkat, te pedig könnyebbĂtsd meg nĂ©kĂĽnk; e kĂ©pen szĂłlj nĂ©kik: Az Ă©n kis ujjam vastagabb az Ă©n atyám derekánál.
12:11 Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
12:12 És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jõjjetek hozzám harmadnapon.
12:13 És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, a melyet adtak vala néki;
12:14 És szĂłla nĂ©kik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az Ă©n atyám megnehezĂtette a ti igátokat, Ă©n mĂ©g nehezebbĂ© teszem azt; ha az Ă©n atyám ostorral fĂ©kezett titeket, Ă©n skorpiĂłkkal ostorozlak benneteket.
12:15 És nem hallgatá meg a király a nĂ©pet; mert ezt az Ăšr fordĂtotta ekkĂ©nt, hogy megerõsĂtse az õ beszĂ©dĂ©t, a melyet szĂłlott volt az Ăšr a SilĂłbeli Ahija által Jeroboámnak, a NĂ©bát fiának.
12:16 Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta õket a király, felele az [egész] nép a királynak ekképen: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: [menj el] a te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az õ hajlékiba;
12:17 Úgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak.
12:18 És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedõt, megkövezé õt az egész Izráel, és meghala, és [maga] Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.
12:19 Így szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig.
12:20 És lõn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták õt a gyülekezetbe, és királylyá tevék õt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége. (Vers 21-24: v. ö. 2 Krón. 11,1-4.)
12:21 És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyûjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolczvanezer válogatott hadra való [férfiút,] hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.
12:22 De az Isten beszéde lõn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván:
12:23 Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:
12:24 Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert én tõlem lett e dolog. És õk engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.
12:25 Jeroboám pedig megĂ©pĂtĂ© SĂkemet az Efraim hegyĂ©n, Ă©s abban lakĂ©k; Ă©s onnĂ©t kimenvĂ©n, Ă©pĂtĂ© PĂ©nuelt.
12:26 És monda Jeroboám az õ szĂvĂ©ben: Majd visszatĂ©r ez ország a Dávid házához;
12:27 Ha felmegy a nĂ©p, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Ăšrnak házában; e nĂ©pnek szĂve az õ urához, Roboámhoz, a JĂşda királyához hajol, Ă©s engem megölnek, Ă©s visszatĂ©rnek Roboámhoz, a JĂşda királyához.
12:28 Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földébõl.
12:29 És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.
12:30 És e dolog nagy bûnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.
12:31 Azután felállĂtá a magas helyek templomát, Ă©s papokat szerze a nĂ©p aljábĂłl, a kik nem voltak a LĂ©vi fiai közĂĽl.
12:32 És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.
12:33 És áldozĂ©k azon az oltáron is, a melyet BĂ©thelben állĂtott fel, a nyolczadik hĂłnap tizenötödik napján, abban a hĂłnapban, a melyet az õ szĂvĂ©ben gondolt vala; Ă©s ĂĽnnepet szerze az Izráel fiainak, Ă©s felmĂ©ne az oltárra, hogy jĂłillatot szerezzen.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase