19:1 És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
19:2 És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy [te cselekedtél] azoknak életekkel mind egyig.
19:3 A mit mikor megértett, felkelvén elméne, [vigyázván] az õ életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az õ szolgáját.
19:4 Õ pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyõfa alá, és könyörgött, hogy [hadd] haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!
19:5 És lefekĂĽvĂ©k Ă©s elaluvĂ©k a fenyõfa alatt. És ĂmĂ© angyal illetĂ© õt, Ă©s monda nĂ©ki: Kelj fel, egyĂ©l.
19:6 És mikor körĂĽlnĂ©zett, ĂmĂ© fejĂ©nĂ©l vala egy szĂ©n között [sĂĽlt] pogácsa Ă©s egy pohár vĂz. És evĂ©k Ă©s ivĂ©k, Ă©s ismĂ©t lefekĂĽvĂ©k.
19:7 És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté õt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erõd felett való utad van.
19:8 És õ felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.
19:9 És bemĂ©ne ott egy barlangba, Ă©s ott hála. És ĂmĂ© lõn az Ăšrnak beszĂ©de õ hozzá, Ă©s monda nĂ©ki: Mit csinálsz itt IllĂ©s?
19:10 Õ pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
19:11 És monda: Jõjj ki Ă©s állj meg [ezen] a hegyen, az Ăšr elõtt. És ĂmĂ© ott az Ăšr volt elmenendõ. És az Ăšr elõtt megyen vala nagy erõs szĂ©l, a mely a hegyeket megszaggatta Ă©s meghasogatta a kõsziklákat az Ăšr elõtt; [de] az Ăšr nem [vala] abban a szĂ©lben. És a szĂ©l után földindulás lett; de az Ăšr nem [volt] a földindulásban sem.
19:12 És a földindulás után tĂ»z jöve, de nem [volt] az Ăšr a tĂ»zben sem. És a tĂ»z után [egy] halk Ă©s szelĂd hang [hallatszĂ©k.]
19:13 És mikor IllĂ©s ezt hallotta, befedĂ© az õ arczát palástjával, Ă©s kimenvĂ©n, megálla a barlang ajtajában, Ă©s ĂmĂ© szĂłzat [lõn] õ hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt IllĂ©s?
19:14 És õ felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
19:15 És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában;
19:16 És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.
19:17 És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétõl, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétõl, azt Elizeus öli meg.
19:18 De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.
19:19 És õ elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és õ maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az õ palástját reá veté.
19:20 És õ elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?
19:21 És elmenvén õ tõle, võn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból [tüzet rakván,] megfõzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase