18:1 Ăs lĂ”n sok idĂ” multĂĄn, a harmadik esztendĂ”ben, az Ărnak beszĂ©de IllĂ©shez, mondvĂĄn: Menj el, mutasd meg magadat AkhĂĄbnak, Ă©s esĂ”t adok a föld szĂnĂ©re.
18:2 Ăs elmĂ©ne IllĂ©s, hogy megmutassa magĂĄt AkhĂĄbnak. Nagy Ă©hsĂ©g volt pedig SamariĂĄban.
18:3 Ăs AkhĂĄb hivatĂĄ AbdiĂĄst, a ki az Ă” hĂĄzĂĄnak gondviselĂ”je volt. (AbdiĂĄs pedig felette igen fĂ©li vala az Urat;
18:4 Mert mikor JĂ©zabel megölette az Ăr prĂłfĂ©tĂĄit, AbdiĂĄs szĂĄz prĂłfĂ©tĂĄt vett [oltalmĂĄba,] Ă©s rejtette el ötvenenkĂ©nt [egy-egy] barlangba, Ă©s ott tĂĄplĂĄlta Ă”ket kenyĂ©rrel Ă©s vĂzzel).
18:5 Ăs monda AkhĂĄb AbdiĂĄsnak: Menj el az orszĂĄgba szerĂ©n-szerte a vizek forrĂĄsaihoz Ă©s a patakokhoz, hogyha valami fĂŒvet talĂĄlhatnĂĄnk, hogy a lovakat Ă©s öszvĂ©reket megtarthatnĂĄnk Ă©letben, Ă©s ne hagynĂĄnk a barmokat mindenestĂ”l elpusztulni.
18:6 ElosztĂĄk azĂ©rt magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. AkhĂĄb egyedĂŒl ment az egyik Ășton, Ă©s AbdiĂĄs [is] egyedĂŒl ment a mĂĄsik Ășton.
18:7 Ăs mikor AbdiĂĄs az Ășton ment, ĂmĂ© IllĂ©s elĂ”talĂĄlĂĄ Ă”t, Ă©s mikor felismerte Ă”t, arczra borula Ă©s monda: Nem te vagy-Ă© az, uram, IllĂ©s?
18:8 Felele nĂ©ki: Ăn vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: ĂmĂ© itt van IllĂ©s.
18:9 à pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgådat Akhåb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem?
18:10 Ăl az Ăr a te Istened: nincs sem nemzetsĂ©g, sem orszĂĄg, a hova el nem kĂŒldött volna az Ă©n uram, hogy megkeressen tĂ©ged. Ăs ha azt mondottĂĄk: Nincs itt! az orszĂĄgot Ă©s a nĂ©pet megeskĂŒdtette, hogy tĂ©ged csakugyan nem talĂĄltak meg.
18:11 Ăs most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: ĂmĂ© itt van IllĂ©s.
18:12 Ha most elmegyek tĂ”led, tĂ©ged pedig olyan helyre ragad el az Ărnak Lelke, a melyet Ă©n nem tudok, Ă©s Ă©n elmegyek, hogy megmondjam AkhĂĄbnak, Ă©s ha Ă” tĂ©ged nem talĂĄl meg, engem öl meg; pedig a te szolgĂĄd fĂ©li az Urat gyermeksĂ©gĂ©tĂ”l fogva.
18:13 Nem mondottĂĄk-Ă© meg az Ă©n uramnak, mit cselekedtem, mikor JĂ©zabel megölette az Ăr prĂłfĂ©tĂĄit? hogy hogyan rejtettem el az Ăr prĂłfĂ©tĂĄi közĂŒl szĂĄz fĂ©rfiĂșt ötvenenkĂ©nt egy-egy barlangba Ă©s tĂĄplĂĄltam Ă”ket kenyĂ©rrel Ă©s vĂzzel.
18:14 Ăs te mĂ©gis azt mondod: Menj el Ă©s mondd meg a te uradnak: ĂmĂ© itt van IllĂ©s; hogy megöljön engemet.
18:15 Ăs felele IllĂ©s: Ăl a Seregeknek Ura, a ki elĂ”tt ĂĄllok: e mai napon megmutatom magamat nĂ©ki.
18:16 Elméne azért Abdiås Akhåb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akhåb Illésnek.
18:17 Ăs mikor meglĂĄtta AkhĂĄb IllĂ©st, monda AkhĂĄb nĂ©ki: Te vagy-Ă© az IzrĂĄel meghĂĄborĂtĂłja?
18:18 Ă pedig monda: Nem Ă©n hĂĄborĂtottam meg az IzrĂĄelt, hanem te Ă©s a te atyĂĄd hĂĄza, azzal, hogy elhagytĂĄtok az Ărnak parancsolatait, Ă©s a BaĂĄl utĂĄn jĂĄrtatok.
18:19 Most azĂ©rt kĂŒldj el, gyĂ»jtsd hozzĂĄm az egĂ©sz IzrĂĄelt a KĂĄrmel hegyre, Ă©s a BaĂĄl nĂ©gyszĂĄzötven prĂłfĂ©tĂĄjĂĄt, Ă©s az AserĂĄnak nĂ©gyszĂĄz prĂłfĂ©tĂĄjĂĄt, a kik a JĂ©zabel asztalĂĄrĂłl Ă©lnek.
18:20 Ăs elkĂŒlde AkhĂĄb mind az egĂ©sz IzrĂĄel fiaihoz, Ă©s egybegyĂ»jtĂ© a prĂłfĂ©tĂĄkat a KĂĄrmel hegyre.
18:21 Ăs odamenvĂ©n IllĂ©s az egĂ©sz sokasĂĄghoz, monda: Meddig sĂĄntikĂĄltok kĂ©tfelĂ©? Ha az Ăr az Isten, kövessĂ©tek Ă”t; ha pedig BaĂĄl, kövessĂ©tek azt. Ăs nem felelt nĂ©ki a nĂ©p csak egy szĂłt sem.
18:22 Akkor monda IllĂ©s a nĂ©pnek: Ăn maradtam meg csak egyedĂŒl az Ăr prĂłfĂ©tĂĄi közĂŒl; mĂg a BaĂĄl prĂłfĂ©tĂĄi nĂ©gyszĂĄzötvenen vannak;
18:23 Adjatok azĂ©rt nĂ©kĂŒnk kĂ©t tulkot, Ă©s [Ă”k] vĂĄlaszszĂĄk magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, Ă©s rakjĂĄk a fĂĄkra; de tĂŒzet ne tegyenek alĂĄja; Ă©n pedig a mĂĄsikat kĂ©szĂtem el, a melyet a fĂĄkra rakok, de tĂŒzet Ă©n sem teszek alĂĄja.
18:24 Akkor hĂvjĂĄtok segĂtsĂ©gĂŒl a ti istenteknek nevĂ©t, Ă©s Ă©n is segĂtsĂ©gĂŒl hĂvom az Ărnak nevĂ©t; Ă©s a mely isten tĂ»z ĂĄltal felel, az az Isten. Ăs felelvĂ©n az egĂ©sz sokasĂĄg, monda: JĂł lesz!
18:25 Ăs monda IllĂ©s a BaĂĄl prĂłfĂ©tĂĄinak: VĂĄlaszszĂĄtok el magatoknak az egyik tulkot, Ă©s kĂ©szĂtsĂ©tek el ti elĂ”ször; mert ti többen [vagytok,] Ă©s hĂvjĂĄtok segĂtsĂ©gĂŒl a ti istenteknek nevĂ©t, de tĂŒzet ne tegyetek alĂĄja.
18:26 Ăs vevĂ©k a tulkot, a melyet nĂ©kik adott, Ă©s azt elkĂ©szĂtĂ©k, Ă©s segĂtsĂ©gĂŒl hĂvĂĄk a BaĂĄlnak nevĂ©t reggeltĂ”l fogva dĂ©lig, mondvĂĄn: BaĂĄl! hallgass meg minket! De nem jött szĂł, sem felelet. Ăs ott sĂĄntikĂĄltak az oltĂĄr körĂŒl, a melyet kĂ©szĂtettek.
18:27 Mikor pedig mĂĄr dĂ©l lett, elkezdte Ă”ket gĂșnyolni IllĂ©s, azt mondvĂĄn: KiĂĄltsatok hangosabban, hiszen isten! TalĂĄn elmĂ©lkedik, vagy fĂ©lrement, vagy Ășton van, vagy talĂĄn aluszik, Ă©s felserken.
18:28 Ăs [elkezdtek] hangosan kiabĂĄlni Ă©s az Ă” szokĂĄsuk szerint kĂ©sekkel Ă©s borotvĂĄkkal metĂ©ltĂ©k magokat, mĂg csak ki nem csordult a vĂ©rök.
18:29 Mikor pedig a dĂ©l elmĂșlt, prĂłfĂ©tĂĄlni [kezdtek] egĂ©sz az esteli ĂĄldozatig; de akkor sem lett se szĂł, se felelet, se meghallgattatĂĄs.
18:30 Akkor monda IllĂ©s az egĂ©sz sokasĂĄgnak: JĂ”jjetek Ă©n hozzĂĄm. Ăs hozzĂĄ mĂ©ne az egĂ©sz sokasĂĄg, Ă©s megĂ©pĂtĂ© az Ăr oltĂĄrĂĄt, a mely leromboltatott volt.
18:31 Ăs vĂ”n IllĂ©s tizenkĂ©t követ, a JĂĄkĂłb fiai nemzetsĂ©geinek szĂĄma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: IzrĂĄel legyen a te neved;
18:32 Ăs oltĂĄrt Ă©pĂte a kövekbĂ”l az Ăr nevĂ©ben, Ă©s egy ĂĄrkot hĂșzott az oltĂĄr körĂŒl, a melybe kĂ©t vĂ©ka vetni valĂł mag fĂ©rne.
18:33 Ăs oda kĂ©szĂtĂ© a fĂĄt, Ă©s felvagdalĂĄ a tulkot, Ă©s felrakĂĄ azt a fĂĄra;
18:34 Ăs monda: Töltsetek meg nĂ©gy vedret vĂzzel, Ă©s öntsĂ©tek az Ă©gÔåldozatra Ă©s a fĂĄra. Monda ismĂ©t: TegyĂ©tek ezt mĂ©g egyszer! Ăs mĂĄsodszor is azt tevĂ©k. Monda mĂ©g is: Harmadszor is tegyĂ©tek meg! Ăs harmadszor is azt mĂvelĂ©k;
18:35 Ăgy, hogy a vĂz lecsurgott az oltĂĄrrĂłl, Ă©s mĂ©g az ĂĄrok is tele lett vĂzzel.
18:36 Ăs a mikor eljött az esteli ĂĄldozĂĄs ideje, oda lĂ©pett IllĂ©s prĂłfĂ©ta, Ă©s monda: Ăh Uram, ĂbrahĂĄmnak, IzsĂĄknak Ă©s IzrĂĄelnek Istene, hadd ismerjĂ©k meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az IzrĂĄelben, Ă©s hogy Ă©n a te szolgĂĄd vagyok, Ă©s hogy mindezeket a te parancsolatodbĂłl cselekedtem.
18:37 Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nĂ©p, hogy te, az Ăr vagy az Isten, Ă©s te fordĂtod vissza az Ă” szĂvöket!
18:38 Akkor alĂĄszĂĄlla az Ăr tĂŒze, Ă©s megemĂ©sztĂ© az Ă©gÔåldozatot, a fĂĄt, a köveket Ă©s a port, Ă©s felnyalta a vizet, a mely az ĂĄrokban volt.
18:39 Mikor ezt lĂĄtta az egĂ©sz sokasĂĄg, arczra borult, Ă©s monda: Az Ăr az Isten! az Ăr az Isten!
18:40 Ăs monda IllĂ©s nĂ©kik: FogjĂĄtok meg a BaĂĄl prĂłfĂ©tĂĄit; senki el ne szaladjon közĂŒlök! Ăs megfogĂĄk Ă”ket, Ă©s alĂĄvivĂ© Ă”ket IllĂ©s a Kison patakja mellĂ©, Ă©s megölĂ© ott Ă”ket.
18:41 Akkor monda IllĂ©s AkhĂĄbnak: Eredj fel, egyĂ©l Ă©s igyĂĄl, mert nagy esĂ”nek zĂșgĂĄsa [hallszik.]
18:42 Ăs felment AkhĂĄb, hogy egyĂ©k Ă©s igyĂ©k. IllĂ©s pedig felment a KĂĄrmel hegy tetejĂ©re, Ă©s leborula a földre, Ă©s az Ă” orczĂĄjĂĄt az Ă” kĂ©t tĂ©rde közĂ© tevĂ©;
18:43 Ăs monda az Ă” szolgĂĄjĂĄnak: Menj fel, Ă©s nĂ©zz a tenger felĂ©. Ăs felment, Ă©s [arrafelĂ©] nĂ©zett, Ă©s monda: Nincsen semmi. Ăs monda [IllĂ©s:] Menj vissza hĂ©tszer.
18:44 Ăs lĂ”n hetedĂșttal, monda [a szolga:] ĂmĂ© egy kis felhĂ”cske, mint egy embernek a tenyere, jĂ” fel a tengerbĂ”l. Akkor monda: Menj fel, mondd meg AkhĂĄbnak: Fogj be Ă©s menj le, hogy meg ne kĂ©sleljen az esĂ”.
18:45 Ăs lĂ”n azonközben, hogy besötĂ©tedett az Ă©g a fellegektĂ”l Ă©s a szĂ©ltĂ”l, Ă©s nagy esĂ” lett. AkhĂĄb pedig szekĂ©rre ĂŒlt Ă©s elment JezrĂ©elbe.
18:46 Ăs lĂ”n az Ăr keze IllĂ©sen, Ă©s felövezvĂ©n az Ă” derekĂĄt, [mĂ©g] AkhĂĄb elĂ”tt futott el JezrĂ©el felĂ©.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase