20:1 És Benhadád, Siria királya összegyûjté egész seregét, és harminczkét király volt õ vele és [nagyon sok] ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni [kezdte] azt.
20:2 És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba;
20:3 És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.
20:4 És felele az Izráel királya, Ă©s monda: A mint megmondottad uram, király, tiĂ©d vagyok mindenekkel, a melyeket bĂrok.
20:5 Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem;
20:6 Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, a mi csak kedves elõtted, és elhozzák.
20:7 Akkor egybehĂvá az Izráel királya mind az ország vĂ©neit, Ă©s monda: VegyĂ©tek eszetekbe, Ă©s lássátok meg, minemĂ» gonosz szándĂ©kkal van ez; mert hozzám kĂĽldött az Ă©n felesĂ©geimĂ©rt Ă©s gyermekeimĂ©rt, ezĂĽstömĂ©rt Ă©s aranyomĂ©rt, Ă©s meg nem tagadtam tõle.
20:8 És mondának nĂ©ki a vĂ©nek mindnyájan, Ă©s az egĂ©sz nĂ©p: Ne engedj nĂ©ki, Ă©s az õ akaratját be ne teljesĂtsd.
20:9 És õ monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, a melyek felõl elõször izentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ.
20:10 Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!
20:11 És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg [néki]: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
20:12 Meghallván pedig ezt a választ, mikor õ ivott a királyokkal a sátorokban, monda az õ szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt.
20:13 És ĂmĂ© egy prĂłfĂ©ta mĂ©ne Akhábhoz, az Izráel királyához, a ki ezt mondá: Azt mondja az Ăšr: Avagy nem láttad-Ă© mindezt a nagy sokaságot: ĂmĂ© e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy Ă©n vagyok az Ăšr!
20:14 Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda [Akháb:] Ki kezdje meg a harczot? És felele: Te!
20:15 Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, a kik kétszázharminczketten voltak; ezekután megszámlálá mind az Izráel fiainak is minden népét, hétezer embert.
20:16 És elindulának dĂ©lben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, Ă©s lerĂ©szegedett õ Ă©s a harminczkĂ©t király, a ki segĂtsĂ©gĂ©re jött vele.
20:17 És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelõször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából!
20:18 És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg õket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el õket elevenen.
20:19 De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, a mely õket követte:
20:20 Mindenik vágni kezdte azt, a ki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette õket, és megfutott maga Benhadád, Siria királya [is] lovon a lovagokkal együtt.
20:21 És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy csapással.
20:22 És mĂ©ne az Izráel királyához [egy] prĂłfĂ©ta, Ă©s ezt mondá nĂ©ki: Menj el, erõsĂtsd meg magad, Ă©s vedd eszedbe Ă©s lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendõ mulva [ismĂ©t] feljõ Siria királya ellened.
20:23 A siriabeli király szolgái pedig mondának nĂ©ki: A hegyeknek istenei az õ isteneik, azĂ©rt gyõztek le bennĂĽnket; de vĂvjunk csak meg velök a sĂkon, Ă©s meglátod, ha le nem gyõzzĂĽk-Ă© õket?
20:24 És tedd ezt: KĂĽldd el a királyokat, mindeniket a maga helyĂ©rõl; Ă©s állĂts hadnagyokat helyettök,
20:25 És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, a melyet elvesztettĂ©l, Ă©s olyan lovakat Ă©s szekereket, mint amazok voltak; Ă©s vĂvjunk meg velök a sĂkon, Ă©s meglátod, ha le nem gyõzzĂĽk-Ă© õket? És engede az õ szavoknak, Ă©s akkĂ©pen cselekedĂ©k.
20:26 Mikor azért az esztendõ elmult, rendbeszedte Benhadád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen.
20:27 De az Izráel fiai összeszámláltattak Ă©s elláttattak Ă©lelemmel, Ă©s eleikbe menĂ©nek azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz kĂ©pest olyanok [voltak,] mint kĂ©t kicsiny kecskenyájacska; mĂg a Siriabeliek elleptĂ©k a földet.
20:28 Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.
20:29 És ott táboroztak egészen velök szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izráel fiai levágtak a Siriabeliek közül egy nap százezer gyalogost.
20:30 És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára.
20:31 És mondának néki az õ szolgái: Ímé hallottuk, hogy az Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel királyához, talán életben hagyja a te lelkedet.
20:32 És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakokba, és elmenének az Izráel királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia õ!
20:33 És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád [él]. És monda: Menjetek, és hozzátok ide õt. Kijöve azért õ hozzá Benhadád, és felülteté õt az õ szekerébe,
20:34 És monda néki: A városokat, a melyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utczákat Damaskusban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá õt.
20:35 Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az õ felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará õt megverni.
20:36 Akkor monda nĂ©ki: AzĂ©rt, mert nem engedtĂ©l az Ăšr szavának: ĂmĂ© mihelyt Ă©n tõlem elmĂ©gy, megöl tĂ©ged az oroszlán. És a mikor elment õ tõle, találá õt egy oroszlán, Ă©s megölĂ©.
20:37 Talála azután más fĂ©rfiat, a kinek monda: KĂ©rlek, verj meg engem. És megverĂ© az annyira, hogy megsebesĂtette.
20:38 És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén.
20:39 Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, Ă©s monda: A te szolgád kiment volt a hadba, Ă©s ĂmĂ© egy fĂ©rfiĂş eljövĂ©n, hoza Ă©n hozzám egy fĂ©rfiĂşt, Ă©s monda: Ă•rizd meg ezt a fĂ©rfiĂşt; ha elszaladánd, meg kell halnod Ă©rette, vagy egy tálentom ezĂĽstöt fizetsz.
20:40 És mialatt a te szolgádnak itt Ă©s amott dolga volt, az [az ember] már nem volt. És monda nĂ©ki az Izráel királya: Az a te ĂtĂ©leted; magad akartad.
20:41 És mindjárt elvevé a kötést az õ szemérõl, és megismeré õt az Izráel királya, hogy a próféták közül való.
20:42 És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedbõl a férfiút, a kit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.
20:43 És házához mĂ©ne az Izráel királya szomorĂş Ă©s megbĂşsult szĂvvel, Ă©s mĂ©ne Samariába.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase