24:1 Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot õ ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.
24:2 Monda azért Dávid Joábnak, az õ serege fõvezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.
24:3 És monda Joáb a királynak: SokasĂtsa meg az Ăšr, a te Istened a nĂ©pet, s adjon mĂ©g százannyit, mint a mennyi most van, Ă©s lássák [azt] az Ă©n uramnak, a királynak szemei: de miĂ©rt akarja ezt az Ă©n uram, a király?
24:4 Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi fõemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elõl, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt.
24:5 És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város mellett jobbkéz felõl, Gád völgyében, és Jáser mellett.
24:6 Azután menĂ©nek Gileádba, Ă©s a Hodsi alföldĂ©re. InnĂ©t menĂ©nek a Dán Jáán mellĂ©, Ă©s SĂdon környĂ©kĂ©re.
24:7 Ezután menĂ©nek a TĂrus erõs városához, Ă©s a Hivveusoknak Ă©s Kananeusoknak minden városaiba. InnĂ©t menĂ©nek a JĂşdának dĂ©l felõl valĂł rĂ©szĂ©re, Beersebába.
24:8 És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva.
24:9 És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erõs fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala.
24:10 Minekutána pedig Dávid a nĂ©pet megszámlálta, megsebhedĂ©k az õ szĂve, Ă©s monda Dávid az Ăšrnak: Igen vĂ©tkeztem abban, a mit cselekedtem. AzĂ©rt most, Ăłh Uram, vedd el, kĂ©rlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenĂĽl cselekedtem!
24:11 És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád prófétának, a ki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván:
24:12 Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elõdbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy a szerint cselekedjem veled.
24:13 Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: [Akarod- é,] hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid elõtt bujdossál és [ellenséged] kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, a ki engem elküldött.
24:14 És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az õ irgalmassága, és ne essem ember kezébe.
24:15 Bocsáta annakokáért az Úr döghalált Izráelre, reggeltõl fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak.
24:16 És mikor felemelte kezĂ©t az angyal Jeruzsálem ellen [is], hogy azt is elpusztĂtsa, megelĂ©gelĂ© az Ăšr a veszedelmet, Ă©s monda az angyalnak, a ki a nĂ©pet öli vala: ElĂ©g immár, hagyd el. Az Ăšrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szĂ©rĂ»je mellett.
24:17 És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen.
24:18 Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, [és] rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérûjén.
24:19 És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala.
24:20 És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az õ szolgáival õ hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király elõtt, arczczal a föld felé.
24:21 És monda Arauna: Mi az oka, hogy az Ă©n uram, a király az õ szolgájához jõ? Felele Dávid: AzĂ©rt, hogy megvegyem tõled e szĂ©rĂ»t, Ă©s oltárt Ă©pĂtsek ezen az Ăšrnak, hogy megszĂĽnjĂ©k a csapás a nĂ©p között.
24:22 Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett;
24:23 Arauna mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.
24:24 Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tõled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérût és az ökröket ötven ezüst sikluson.
24:25 És oltárt Ă©pĂte ott Dávid az Ăšrnak, Ă©s áldozĂ©k egĂ©szen Ă©gõ Ă©s hálaáldozattal; Ă©s megkegyelmeze az Ăšr a földnek, Ă©s megszĂĽnĂ©k a csapás Izráelben.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase