12:1 Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán [prófétát,] ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.
12:2 A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának;
12:3 A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nõstény báránykájánál, a melyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.
12:4 Mikor pedig utazĂł vendĂ©ge Ă©rkezett a gazdagnak: sajnált az õ ökrei Ă©s juhai közĂĽl hozatni, hogy a vendĂ©gnek Ă©telt kĂ©szĂtsen belõle, a ki hozzá ment vala; hanem elvevĂ© a szegĂ©nytõl az õ bárányát, Ă©s azt fõzetĂ© meg a vendĂ©gnek, a ki hozzá ment.
12:5 Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, a ki azt cselekedte.
12:6 A bárányĂ©rt pedig nĂ©gy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mĂvelte, Ă©s annak nem kedvezett.
12:7 És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Ăšr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel tĂ©ged, hogy király lĂ©gy Izráel felett, Ă©s megszabadĂtottalak tĂ©ged a Saul kezĂ©bõl.
12:8 És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; [és] ha még ez kevés [volt,] ezt s ezt adtam volna néked.
12:9 Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos õ elõtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az õ feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.
12:10 Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.
12:11 Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal.
12:12 Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel elõtt és napvilágnál cselekeszem azt.
12:13 Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bûnödet, nem fogsz meghalni.
12:14 Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, a ki lett néked, bizonynyal meghal.
12:15 Ezekután elméne Nátán az õ házához. És megveré az Úr a gyermeket, a kit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedék.
12:16 És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bõjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel.
12:17 Felkelének azért az õ házának vénei [és menének] õ hozzá, hogy felemeljék õt a földrõl: de nem akará, és nem is evék õ velek kenyeret.
12:18 Hetednapra azért meghala a gyermek, és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy [magának] bajt szerezzen?
12:19 Látván pedig Dávid, hogy az õ szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az õ szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt.
12:20 Felkelvén azért Dávid a földrõl, megmosdék és megkené magát és más ruhát võn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.
12:21 Akkor mondának az õ szolgái nĂ©ki: Mi dolog ez, a mit mĂveltĂ©l? MĂg a gyermek Ă©lt, bõjtöltĂ©l Ă©s sĂrtál; most pedig, hogy meghalt a gyermek, felkelĂ©l Ă©s kenyeret ettĂ©l.
12:22 Monda õ: MĂg a gyermek Ă©lt, addig bõjtöltem Ă©s sĂrtam; mert ezt mondottam: Ki tudja, talán az Ăšr könyörĂĽl rajtam, Ă©s megĂ©l a gyermek.
12:23 De most, [hogy] meghalt, vajjon miért bõjtölnék? Vajjon visszahozhatom-é azzal? Én megyek õ hozzá, de õ nem jõ ide vissza én hozzám.
12:24 És megvigasztalá Dávid az õ feleségét, Bethsabét, és beméne hozzá, és vele hála. És õ szült fiat, és nevezé annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt,
12:25 A mint megizente vala Nátán próféta által, ki nevezé az õ nevét Jedidjának, az Úrért.
12:26 Joáb pedig hadakozék az Ammon fiainak [városa,] Rabba ellen, és megvevé a királyi várost.
12:27 És követeket kĂĽlde Dávidhoz Joáb ilyen követsĂ©ggel: Hadakoztam Rabba ellen, Ă©s meg is vettem a város[nak egyik rĂ©szĂ©t, a hol a vĂz van.]
12:28 Most azért gyûjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem.
12:29 Egybegyûjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és harczola ellene, és elfoglalá azt.
12:30 És elvevé az õ királyuknak koronáját annak fejérõl, melynek súlya egy tálentum arany volt, és drága [kövekkel vala rakva,] és lõn a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el.
12:31 A nĂ©pet pedig, mely benne [vala,] kihozatá; Ă©s nĂ©melyĂ©t fĂ»rĂ©sz, nĂ©melyĂ©t vasborona alá, nĂ©melyĂ©t fejsze alá vettetĂ©; nĂ©melyeket mĂ©szkemenczĂ©n vitt által, Ă©s Ăgy cselekedĂ©k az Ammon fiainak minden városával. Haza mĂ©ne azután Dávid Ă©s az egĂ©sz nĂ©p Jeruzsálembe.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase