6:1 Ă–sszegyĂ»jtĂ© ezek után Dávid az egĂ©sz Izráelnek szĂnĂ©t, harmincezer [embert.
6:2 És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának [városába], Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névrõl, a Seregek Urának nevérõl neveztetik, ki ül a Kérubok között.
6:3 És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.
6:4 Elvivék azért azt az Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda elõtt megyen.
6:5 Dávid pedig Ă©s az egĂ©sz Izráel nĂ©pe örvendeznek vala az Ăšr elõtt, jegenyefábĂłl valĂł minden [szerszámokkal,] hegedĂ»kkel, lantokkal, dobokkal, sĂpokkal Ă©s czimbalmokkal.
6:6 És mikor Nákonnak szĂ©rĂ»jĂ©re jutának, kinyĂşjtá Uzza [az õ kezĂ©t] az Isten ládájára, Ă©s megtartá [azt;] mert az ökrök fĂ©lremozdĂtották vala.
6:7 Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott õt az Isten vakmerõségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.
6:8 És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.
6:9 Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jõjjön az Úr ládája én hozzám?
6:10 És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed Edom házánál.
6:11 És lõn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.
6:12 És megmondák Dávid királynak ilyen szĂłval: Megáldotta az Ăšr az Obed Edom házát Ă©s mindenĂ©t, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvĂ©n Dávid, elvivĂ© az Isten ládáját az Obed Edom házátĂłl Dávid városába vĂgassággal.
6:13 Mikor pedig [azok,] a kik az Ăšr ládáját vittĂ©k, hat lĂ©pĂ©st mentek, áldozĂ©k [ott egy] ökröt Ă©s hĂzott borjĂşt.
6:14 Dávid pedig teljes erejébõl tánczol vala az Úr elõtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.
6:15 Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.
6:16 Lõn pedig, hogy mikor az Ăšr ládája Dávid városába Ă©rt, Mikál, Saulnak leánya kinĂ©z vala az ablakon, Ă©s látván, hogy Dávid király ugrál Ă©s tánczol az Ăšr elõtt, megĂştálá õt szĂvĂ©ben.
6:17 Mikor pedig bevittĂ©k az Ăšr ládáját, Ă©s elhelyezĂ©k azt az õ helyĂ©re a sátornak közepĂ©re, melyet számára Dávid felállĂttatott: akkor áldozott Dávid egĂ©szen Ă©gõáldozatokat Ă©s hálaadĂł áldozatokat, az Ăšr elõtt.
6:18 Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égõáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá a népet a Seregek Urának nevében.
6:19 És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az õ házához.
6:20 Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az õ háznépét [is:] kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsõséges vala ma Izráel királya, ki az õ szolgáinak szolgálói elõtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!
6:21 És monda Dávid Mikálnak: Az Úr elõtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az õ egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr elõtt örvendezém.
6:22 Sõt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei elõtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók elõtt, a kikrõl te szólasz.
6:23 Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lõn soha gyermeke az õ halálának napjáig.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase