13:1 Lõn ennekutána, hogy Absolonnak, Dávid fiának igen szép huga vala, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia megszereté õt.
13:2 Igen nagy gyötrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteggé lett az õ hugáért, Támárért; mert szûz vala, és Amnon elõtt lehetetlennek tünt fel, hogy rajta valamit elkövessen.
13:3 [Vala] azonban Amnonnak egy barátja, kinek Jonadáb vala neve, Simeának, Dávid testvérének fia; Jonadáb pedig igen eszes ember vala.
13:4 Ki monda néki: Mi az oka, hogy te naponként soványodol, királynak fia? Nem mondhatnád-é meg nékem? És monda néki Amnon: Támárt, Absolon öcsémnek hugát igen szeretem.
13:5 És monda nĂ©ki Jonadáb: FekĂĽdj le ágyadba, Ă©s tedd betegnek magadat. És ha eljön atyád, hogy meglátogasson, mondd azt nĂ©ki: Jõjjön ide, kĂ©rlek, Támár, az Ă©n hugom, hadd adjon ennem; Ă©s itt szemem elõtt kĂ©szĂtse el az Ă©telt, hogy Ă©n is lássam, Ă©s az õ kezĂ©bõl egyem.
13:6 Lefeküvék azért Amnon, és tetteté, mintha beteg volna; mikor azután eljött a király, hogy õt meglátogassa, monda Amnon a királynak: Kérlek, hadd jõjjön ide hozzám Támár hugom, hadd csináljon elõttem egy pár bélest, és hadd egyem az õ kezébõl.
13:7 ElkĂĽlde azĂ©rt Dávid a Támár házához, ezt izenvĂ©n: Eredj el mindjárt az Amnon bátyád házához, Ă©s kĂ©szĂts valami ennivalĂłt nĂ©ki.
13:8 Beméne azért Támár az Amnon bátyja házába, õ pedig fekszik vala. És lisztet vévén, meggyúrá és bélest csinála õ elõtte, és megfõzé a bélest.
13:9 Elõhozá annakutána a serpenyõt, és kitölté eleibe; de õ nem akara enni. És monda Amnon: Küldjetek ki mellõlem mindenkit; és kimenének mindnyájan elõle.
13:10 Akkor monda Amnon Támárnak: Hozd be a kamarába az Ă©tket, hadd egyem kezedbõl; vevĂ© azĂ©rt Támár a bĂ©lest, melyet kĂ©szĂtett vala, Ă©s bevivĂ© Amnon bátyjának az ágyasházba.
13:11 És eleibe vivé, hogy egyék, és megragadá õt, és monda néki: Jõjj, feküdj mellém, húgom.
13:12 Ă• pedig monda nĂ©ki: Ne, bátyám, engem meg ne ronts, mert nem szoktak Ăgy cselekedni Izráelben, ne kövess el ilyen gyalázatot.
13:13 És én, ugyan hová vigyem szégyenemet? Te pedig olyan leszel Izráelben, mint egy bolond. Azért kérlek, szólj a királynak, mert nem fog megtagadni engem tõled.
13:14 Õ azonban nem akart szavára hallgatni, hanem erõsebb levén nála, erõt vett rajta, és vele feküvék.
13:15 És meggyûlölé õt Amnon felette igen, mert nagyobb lõn gyûlölete, melylyel gyûlölte õt, a szeretetnél, melylyel õt megszerette vala. És monda néki Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra.
13:16 Ki felele néki: Ne kövess el nagyobb gonoszságot annál, a melyet rajtam véghezvittél, hogy elûzz engem. Õ azonban nem akart reá hallgatni,
13:17 Hanem beszĂłlĂtá szolgáját, a ki nĂ©ki szolgál vala, Ă©s monda: Ă›zd ki õt gyorsan elõlem, Ă©s zárd be az ajtĂłt utána.
13:18 Vala pedig õ rajta igen szĂ©p tarka szoknya, a milyenben a király leányai szoktak járni, mĂg szĂ»zek valának. KiĂ»zĂ© azĂ©rt õt a szolga, Ă©s bezárá az ajtĂłt utána.
13:19 Hamut hinte azért Támár az õ fejére, és a tarka szoknyát, mely rajta volt, meghasogatá, kezét pedig fejére tevén, jajgatva jár vala.
13:20 És monda néki a bátyja, Absolon: Talán Amnon bátyád volt veled? Azért hallgass most, hugom, [mert] atyádfia, ne bánkódjál azon felettébb. Lakozék azért Támár nagy árvaságban az õ bátyjának, Absolonnak házában.
13:21 Dávid király pedig hallván mindezeket, felette igen megharaguvék.
13:22 Nem szĂłla pedig semmit felõle Absolon Amnonnak, sem jĂłt, sem gonoszt; mert igen gyĂ»löli vala Absolon Amnont, mivelhogy megszeplõsĂtette az õ hugát, Támárt.
13:23 És lõn kĂ©t esztendõ mulva, mikor Absolonnak [juhait] nyĂrták Baál- Hásorban, mely Efraimban van, meghĂvá Absolon mind a király fiait.
13:24 BemĂ©ne Absolon a királyhoz is, Ă©s monda: ĂŤmĂ© most nyĂrják a te szolgádnak [juhait, azĂ©rt] jõjjön el kĂ©rem a király Ă©s az õ szolgái a te szolgáddal.
13:25 Monda a király Absolonnak: Ne, fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy meg ne terheljünk téged. És ismét erõlteti vala õt, de nem akara elmenni, hanem megáldá õt.
13:26 Monda mégis Absolon: Ha nem, úgy jõjjön el velünk Amnon, az én testvérem. Felele néki a király: Miért menne el veled?
13:27 Mikor pedig erõltette õt Absolon, elbocsátá õ vele Amnont is és mind a király fiait.
13:28 Parancsola pedig Absolon az õ szolgáinak, ezt mondván: Kérlek, vigyázzatok, és mikor Amnon a bortól jókedvû lesz és mondom néktek: akkor üssétek le Amnont és öljétek meg õt, semmit ne féljetek, hiszen én parancsoltam néktek, legyetek bátrak, ne féljetek.
13:29 Úgy cselekedének azért az Absolon szolgái Amnonnal, a mint Absolon parancsolta vala. A király fiai pedig mindnyájan felkelének, és ki-ki öszvérére üle, és elszaladának.
13:30 Mikor pedig mĂ©g az Ăştban voltak, a hĂr eljutott Dávidhoz, mondván: Mind megölte Absolon a király fiait, egy sem maradt meg közĂĽlök.
13:31 Akkor felkele a király, megszaggatá ruháit, és a földre feküvék, és az õ szolgái mindnyájan megszaggatott ruhában állanak vala elõtte.
13:32 SzĂłla pedig Jonadáb, Simeának, a Dávid testvĂ©rĂ©nek fia, Ă©s monda: Ne mondja azt az Ă©n uram, hogy a királynak minden fiait megöltĂ©k, mert csak Amnon halt meg egyedĂĽl; mert attĂłl a naptĂłl fogva, hogy az õ hugát megszeplõsĂtette, Absolonnak mindig szájában volt [ez a dolog].
13:33 Ne vegye azĂ©rt szĂvĂ©re az Ă©n uram, a király, azt gondolván, hogy a királynak minden fiai meghaltak, mert csak Amnon halt meg egyedĂĽl.
13:34 Absolon pedig elmenekült. És felemelvén az õrálló az õ szemeit, látá, hogy sok ember jõ az úton õ mögötte, a hegyoldalon.
13:35 És monda Jonadáb a királynak: Ímé jõnek a király fiai; a mint a te szolgád mondá, úgy történt.
13:36 És lõn, a mint megszĂĽnt beszĂ©lni, megĂ©rkezĂ©nek a király fiai, Ă©s szavokat felemelvĂ©n, sĂrának; Ă©s maga a király is Ă©s az õ szolgái mindnyájan felette igen sĂrának.
13:37 Absolon pedig elfuta, és méne Talmaihoz, Ammihur fiához, Gessurnak királyához. És [Dávid] minden nap siratá az õ fiát.
13:38 Absolon pedig, minekutána elfutott és Gessurba ment, három esztendeig volt ott.
13:39 Dávid király pedig felhagyott [azzal,] hogy Absolon ellen menjen, mert megvigasztalódott Amnon felõl, hogy meghalt.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase