7:1 Lõn pedig, hogy mikor a király az õ palotájában üle, és az Úr mindenfelõl békességet adott néki minden ellenségeitõl,
7:2 Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én czédrus[fából] [csinált] palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.
7:3 És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szĂvedben van, vidd vĂ©ghez, mert az Ăšr veled van.
7:4 Azonban lõn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:
7:5 Menj el, Ă©s mondd meg az Ă©n szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Ăšr: Házat akarsz-Ă© nĂ©kem Ă©pĂteni, hogy abban lakjam?
7:6 Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.
7:7 Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szĂłlottam-Ă© csak egy szĂłt is Izráel valamelyik nemzetsĂ©gĂ©nek, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az Ă©n nĂ©pemet Izráelt, mondván: MiĂ©rt nem Ă©pĂtettetek nĂ©kem czĂ©drusfábĂłl valĂł házat?
7:8 Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;
7:9 És veled voltam mindenĂĽtt, valahová mentĂ©l, Ă©s kiirtottam minden ellensĂ©geidet elõtted; Ă©s nagy hĂrnevet szerzettem nĂ©ked, mint a nagyoknak hĂrneve, a kik e földön vannak.
7:10 Helyet is szerzĂ©k az Ă©n nĂ©pemnek Izráelnek, Ă©s [ott] elplántálám õt, Ă©s lakozĂ©k az õ helyĂ©ben, Ă©s többĂ© helyĂ©bõl ki nem mozdĂttatik, Ă©s nem fogják többĂ© az álnokságnak fiai nyomorgatni õt, mint annakelõtte,
7:11 AttĂłl a naptĂłl fogva, hogy bĂrákat rendeltem az Ă©n nĂ©pem az Izráel felett. BĂ©kessĂ©get szereztem tehát nĂ©ked minden ellensĂ©geidtõl. És megmondotta nĂ©ked az Ăšr, hogy házat csinál nĂ©ked az Ăšr.
7:12 Mikor pedig a te napjaid betelnek, Ă©s elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyĂ©kodbĂłl származik, Ă©s megerõsĂtem az õ királyságát:
7:13 Az fog házat Ă©pĂteni az Ă©n nevemnek, Ă©s megerõsĂtem az õ királyságának trĂłnját mindörökkĂ©.
7:14 Én leszek nĂ©ki atyja, Ă©s õ lĂ©szen nĂ©kem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyĂtem õt emberi veszszõvel Ă©s emberek fiainak bĂĽntetĂ©sĂ©vel;
7:15 Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tõle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék elõtted.
7:16 És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, [és] a te trónod erõs lészen mindörökké.
7:17 Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
7:18 Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr elõtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elõvittél?
7:19 És ez mĂ©g csekĂ©lynek tetszett nĂ©ked, Uram Isten! hanem ĂmĂ© szĂłlasz a te szolgádnak háza felõl messze idõre valĂłkat; Ă©s ez törvĂ©ny az emberre nĂ©zve, Uram Isten!
7:20 De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat?
7:21 A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak.
7:22 Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel.
7:23 Mert melyik nĂ©p olyan, mint a te nĂ©ped, az Izráel, melyĂ©rt elment volna az Isten, hogy megváltsa magának valĂł nĂ©pĂĽl, Ă©s magának nevet szerezzen, Ă©s Ă©rettetek oly nagyokat cselekedjĂ©k Ă©s országodĂ©rt oly csudálatos dolgokat nĂ©ped elõtt, melyet megszabadĂtottál ÉgyiptombĂłl, a pogányoktĂłl Ă©s isteneiktõl.
7:24 Mert megerõsĂtetted magadnak a te nĂ©pedet, az Izráelt, nĂ©pedĂĽl mindörökkĂ©; Ă©s te voltál, Uram, nĂ©kik Istenök.
7:25 Most annakokáért, Uram Isten, a mit szĂłltál a te szolgád felõl, Ă©s az õ háza felõl, teljesĂtsd be mindörökkĂ©; Ă©s cselekedjĂ©l Ăşgy, a mint szĂłlottál;
7:26 Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te elõtted!
7:27 Mert megjelentetted a te szolgádnak fĂĽlĂ©be, Ăłh Seregeknek Ura Ă©s Izráelnek Istene, ezt mondván: Házat Ă©pĂtek nĂ©ked. EzĂ©rt kĂ©sztetĂ© szolgádat az õ szĂve, hogy ilyen könyörgĂ©ssel könyörögjön hozzád.
7:28 Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felõl),
7:29 Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen elõtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase