1:1 És lõn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyõzésébõl, és Dávid két napig Siklágban idõzött:
1:2 Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az õ ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
1:3 Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
1:4 Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lõn a dolog? Õ pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sõt Saul is és Jonathán az õ fia meghalának.
1:5 Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki [ezt] elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az õ fia?
1:6 Felele az ifjĂş, ki a hĂrt hozta: TörtĂ©netbõl felmenĂ©k a Gilboa hegyĂ©re, Ă©s ĂmĂ© Saul az õ dárdájára támaszkodott vala, Ă©s ĂmĂ© a szekerek Ă©s lovagok utĂłlĂ©rĂ©k õtet.
1:7 HátratekintvĂ©n pedig [Saul,] megláta engem Ă©s szĂłlĂta, Ă©s mondĂ©k: ĂŤmhol [vagyok] Ă©n.
1:8 Monda pedig nékem: Ki [vagy] te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
1:9 Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.
1:10 Annakokáért [Ă©n] mellĂ© állván, megölĂ©m õtet, mert tudtam, hogy meg nem Ă©l, miután elesett, Ă©s elhozám a koronát, mely az õ fejĂ©n [vala,] Ă©s az aranypereczet, mely az õ karján [volt,] Ă©s azokat [ĂmĂ©] ide hoztam az Ă©n uramnak.
1:11 Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik õ vele [valának.]
1:12 És nagy zokogással sĂrának, Ă©s bõjtölĂ©nek mind estvĂ©ig, Saulon Ă©s Jonathánon, az õ fián, Ă©s az Ăšrnak nĂ©pĂ©n Ă©s Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
1:13 És monda Dávid az ifjúnak, a ki [ezt] elbeszélé néki: Honnét [való] [vagy] te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
1:14 Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?
1:15 És szĂłlĂta Dávid egyet az õ szolgái közĂĽl, kinek monda: Jõjj elõ Ă©s öld meg õt. Ki általĂĽtĂ© azt, Ă©s meghala.
1:16 És monda néki Dávid: A te véred [legyen] a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.
1:17 És keservesen sĂra Dávid ilyen sĂrással, Saulon Ă©s Jonathánon, az õ fián,
1:18 És monda ([Ăjdal ez,] hogy megtanulják JĂşda fiai, mely be van Ărva a Jásár könyvĂ©be):
1:19 Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hõsök!
1:20 Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
1:21 Gilboa hegyei, se harmat, se esõ ti reátok ne [szálljon, ]és mezõtök [ne teremjen semmi] áldozatra valót; mert ott hányatott el az erõs [vitézek] paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.
1:22 A megöletteknek vĂ©rĂ©tõl Ă©s a hõsöknek kövĂ©rĂ©tõl Jonathán kĂ©zĂve hátra nem tĂ©rt, Ă©s a Saul fegyvere hiába nem járt.
1:23 Sault Ă©s Jonathánt, a kik egymást szerettĂ©k Ă©s kedveltĂ©k mĂg Ă©ltek, a halál sem szakĂtotta el; a saskeselyĂ»knĂ©l gyorsabbak Ă©s az oroszlánoknál erõsebbek valának.
1:24 Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörĂ»en, Ă©s aranynyal Ă©kesĂtĂ© fel ruhátokat.
1:25 Oh, hogy elhullottak a hõsök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
1:26 Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
1:27 Oh, hogy elhullottak a hõsök! És elvesztek a hadi szerszámok!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase