19:1 Ugyanebben az idõben, a mikor nem volt király Izráelben, mint jövevény tartózkodott az Efraim hegység oldalán egy Lévita, a ki ágyas nõt szerzett magának Júda Bethlehemébõl.
19:2 Paráználkodék pedig nála az õ ágyasa és elméne tõle atyjának házához, Júdának Bethlehemébe, és ott maradt négy hónapig.
19:3 Ekkor felkelvén az õ férje, utána ment, hogy lelkére beszéljen, [és] hogy visszavigye õt. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette õt az õ atyjának házába, és mikor meglátta õt a leánynak atyja, örvendve eléje ment.
19:4 És ott tartóztatá õt ipa, a leánynak atyja, és õ ott maradt nála három napig, és ettek, ittak, és ott [is] háltak.
19:5 És mikor a negyedik napon reggel korán felkeltek, Ă©s õ felkĂ©szĂĽlt, hogy elmenjen, monda a leánynak atyja az õ vejĂ©nek: ErõsĂtsd meg szĂvedet egy falat kenyĂ©rrel, azután menjetek el.
19:6 És leĂĽltek, Ă©s mindketten egyĂĽtt ettek Ă©s ittak, Ă©s monda a leány atyja a fĂ©rfiĂşnak: Gondold meg Ă©s hálj itt az Ă©jjel Ă©s gyönyörködjĂ©k a te szĂved.
19:7 Mikor pedig felkelt az a férfiú, hogy elmenjen, addig marasztá õt az ipa, hogy ott maradt [megint] éjszakára.
19:8 És felkelt azután az ötödik napon jĂłkor reggel, hogy elmenjen, Ă©s monda a leánynak atyja: ErõsĂtsd meg, kĂ©rlek, a te szĂvedet. És mulatozának, mĂg elhanyatlĂ©k a nap, Ă©s [egyĂĽtt] evĂ©nek mindketten.
19:9 Ekkor felkele az a fĂ©rfiĂş, hogy elmenjen ágyasával Ă©s szolgájával; de ipa, a leánynak atyja, Ăgy szĂłlt hozzá: ĂŤmĂ© a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjĂ©k, azĂ©rt háljatok meg itt; ĂmĂ© nyugalomra hajlik a nap, hálj itt, Ă©s gyönyörködjĂ©k a te szĂved; holnap aztán kĂ©szĂĽljetek fel jĂłkor reggel a ti Ăştatokra, Ă©s menj el sátorodba.
19:10 De a férfiú nem akart [ott] meghálni, és felkelt és elment, és egész Jebusig jutott, - ez Jeruzsálem. Egy pár megterhelt szamár és ágyasa volt vele.
19:11 Mikor pedig Jebus mellett voltak, a nap már igen alászállott, és monda a szolga az õ urának: Jerünk és térjünk be a Jebuzeusok e városába, és háljunk ott.
19:12 És monda néki az õ ura: Ne térjünk be az idegenek városába, a hol senki sincs az Izráel fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig.
19:13 És monda az õ szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, és háljunk vagy Gibeában, vagy Rámában.
19:14 És tovább vonultak, és elmenének, és a nap Gibea mellett ment le felettök, a mely Benjáminé.
19:15 És oda tĂ©rtek, hogy bemenjenek Ă©s megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leĂĽlt a város piaczán, mert nem volt senki, a ki õket házába behĂvná Ă©jszakára.
19:16 És ĂmĂ© egy öreg ember jöve a munkábĂłl a mezõrõl [kĂ©sõ] estve. Ez a fĂ©rfiĂş az Efraim hegysĂ©gĂ©rõl valĂł volt, Ă©s [csak] jövevĂ©ny Gibeában, mĂg a helynek lakĂłi Benjáminiták voltak.
19:17 És mikor felemelte szemeit, és meglátta azt az utas embert a város piaczán, monda az öreg ember néki: Hová mégy és honnan jösz?
19:18 Ez pedig monda néki: Megyünk Júda Bethlehemébõl az Efraim hegység oldaláig, a honnan való vagyok. Júda Bethlehemében voltam és most az Úr házához megyek, és nincsen senki, a ki házába fogadna engem.
19:19 Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód és emez ifjú számára, ki szolgáddal van, [úgy] hogy semmiben sem szûkölködünk.
19:20 Ekkor monda a vén ember: Békesség néked! Mindarra, a mi nélkül csak szûkölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utczán?!
19:21 És elvezette õt az õ házához és abrakot adott az õ szamarainak. Azután megmosták lábaikat, és ettek és ittak.
19:22 És mikor vĂgan laknának, ĂmĂ© a város fĂ©rfiai, a BĂ©liál fiainak emberei, körĂĽlvettĂ©k a házat, Ă©s az ajtĂłt döngetve, mondának az öreg embernek, a ház urának, mondván: Hozd ki azt a fĂ©rfiĂşt, a ki házadhoz jött, hogy ismerjĂĽk meg õtet.
19:23 És kiment hozzájuk az a férfiú, a háznak ura és monda nékik: Ne, atyámfiai, ne cselekedjetek ilyen gonoszt, minekutána az a férfiú az én házamhoz jött, ne tegyétek [vele] azt az alávaló dolgot.
19:24 Ímé itt van hajadon leányom és az õ ágyasa, ezeket hozom ki néktek, és ezeket nyomorgassátok, és tegyétek velök azt, a mit csak tetszik, csak e férfiúval ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot.
19:25 A fĂ©rfiak azonban nem akartak reá se hallgatni. Ekkor [kĂ©zen] fogta az a fĂ©rfiĂş az õ ágyasát, Ă©s kivitte nĂ©kik az utczára. Ezek pedig megszeplõsĂtĂ©k õt, Ă©s gonoszul Ă©lĂ©nek vele egĂ©sz Ă©jszaka reggelig, Ă©s csak mikor feltetszett a hajnal, akkor bocsátották el.
19:26 És elment az asszony virradat elõtt és reggel ott rogyott össze annak a férfiúnak háza ajtajánál, a melyben az õ ura volt reggelig.
19:27 Mikor pedig felkelt az õ ura reggel, Ă©s kinyitotta a ház ajtaját, Ă©s kiment, hogy Ăştnak induljon, ĂmĂ© az asszony, az õ ágyasa, ott fekĂĽdt elterĂĽlve a ház ajtaja elõtt, Ă©s kezei a kĂĽszöbön.
19:28 És monda néki: Kelj fel és menjünk el. De az nem felelt néki. Ekkor feltette õt a szamárra, és felkelt a férfiú, és elment hazájába.
19:29 És mikor hazaért, kést vett elõ, és megfogta ágyasát, és tagról-tagra szétvagdalta õt tizenkét darabba, és szétküldözte Izráel minden határába.
19:30 Lõn pedig, hogy mindenki, a ki ezt látta, azt mondotta: Nem történt és nem láttatott ehhez hasonló dolog, mióta csak feljöttek az Izráel fiai Égyiptomnak földébõl mind e mai napig. Gondolkodjatok e dolog felõl, tartsatok tanácsot és beszéljétek meg.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase