6:1 És gonoszul cselekedének az Izráel fiai az Úrnak szemei elõtt, azért adá õket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig.
6:2 És hatalmat võn a Midiániták keze az Izráelen, Ă©s a MidiánitáktĂłl [valĂł fĂ©ltökben] kĂ©szĂtettĂ©k magoknak az Izráel fiai [azokat] a barlangokat, rejtekhelyeket Ă©s erõssĂ©geket, a melyek a hegysĂ©gben vannak.
6:3 Mert ha vetett Izráel, [mindjárt ott] termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájok törtek.
6:4 És táborba szálltak ellenök, Ă©s pusztĂtották a földnek termĂ©sĂ©t egĂ©sz addig, a merre Gázába járnak, Ă©s nem hagytak Ă©lĂ©sre valĂłt Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.
6:5 Mert barmaikkal Ă©s sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, Ăşgy hogy sem nĂ©kik magoknak, sem tevĂ©iknek nem volt száma, Ă©s elleptĂ©k a földet, hogy elpusztĂtsák azt.
6:6 Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.
6:7 Mikor pedig kiáltottak vala az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt:
6:8 Prófétát külde az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,
6:9 És én mentettelek meg benneteket az Égyiptombeliek kezébõl, és minden nyomorgatóitoknak kezökbõl, a kiket kiûztem elõletek, és néktek adtam az õ földjüket.
6:10 És mondék néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.
6:11 És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, a mely Ofrában van, a mely az Abiézer nemzetségébõl való Joásé vala, és az õ fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orczája elõl.
6:12 Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erõs férfiú!
6:13 Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden õ csoda dolgai, a melyekrõl beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-é fel minket Égyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták kezébe.
6:14 És az Ăšr hozzá fordula, Ă©s monda: Menj el ezzel a te erõddel, Ă©s megszabadĂtod Izráelt Midián kezĂ©bõl. Nemde, Ă©n kĂĽldelek tĂ©ged?
6:15 És monda nĂ©ki: KĂ©rlek uram, mikĂ©pen szabadĂtsam Ă©n meg Izráelt? ĂŤmĂ© az Ă©n nemzetsĂ©gem a legszegĂ©nyebb ManassĂ©ban, Ă©s Ă©n vagyok a legkisebb atyámnak házában.
6:16 És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.
6:17 Õ pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid elõtt, kérlek, adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem.
6:18 El ne menj kĂ©rlek innen, mĂg vissza nem jövök hozzád, Ă©s ki nem hozom az Ă©n áldozatomat, Ă©s le nem teszem elõdbe. Az pedig monda: Én itt leszek, mĂg visszatĂ©rsz.
6:19 Gedeon pedig elmĂ©ne, Ă©s elkĂ©szĂte egy kecskegödölyĂ©t Ă©s egy efa lisztbõl kovásztalan pogácsákat, [Ă©s] betevĂ© a hĂşst egy kosárba, Ă©s a [hĂşs] levĂ©t fazĂ©kba, Ă©s kivivĂ© hozzá a cserfa alá, Ă©s felajánlá nĂ©ki.
6:20 És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kõsziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy cselekedék.
6:21 Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálczájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst, és a kovásztalan kenyeret; és tûz jött ki a kõsziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltünt az õ szemei elõl.
6:22 Látván pedig Gedeon, hogy az Ăšrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nĂ©kem Uram, Istenem! mert az Ăšrnak angyalát láttam szĂnrõl szĂnre!
6:23 És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!
6:24 És Ă©pĂte ott Gedeon oltárt az Ăšrnak, Ă©s nevezĂ© azt Jehova-Salomnak [(azaz: az Ăšr a bĂ©ke),] mely mind e mai napig megvan az AbiĂ©zer nemzetsĂ©gĂ©nek [városában,] Ofrában.
6:25 És lõn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, a mely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, a mely a te atyádé és a berket, a mely a mellett van, vágd ki.
6:26 És Ă©pĂts oltárt az Ăšrnak, a te Istenednek, ennek a megerõsĂtett helynek tetejĂ©n alkalmatos helyen, Ă©s vedd a második tulkot, Ă©s áldozd meg Ă©gõáldozatul a berek fájával, a melyet kivágsz.
6:27 Ekkor Gedeon tĂz fĂ©rfiĂşt võn [maga mellĂ©] az õ szolgái közĂĽl, Ă©s a kĂ©pen cselekedĂ©k, a mint megmondotta vala nĂ©ki az Ăšr. De [miután] fĂ©lt atyjának háznĂ©pĂ©tõl Ă©s a városnak fĂ©rfiaitĂłl ezt nappal cselekedni, Ă©jszaka tevĂ© meg.
6:28 Mikor aztán felkeltek reggel a városnak fĂ©rfiai, Ăme [már] össze volt törve a Baál oltára, Ă©s levágva a mellette levõ berek, Ă©s a második tulok Ă©gõáldozatul azon az oltáron, a mely Ă©pĂttetĂ©k.
6:29 És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És [mikor] utána kérdezõsködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot.
6:30 Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, a mely mellette volt.
6:31 Joás pedig monda mindazoknak, a kik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é õtet? Valaki perel õ érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten õ, hát pereljen õ maga, hogy oltára lerontatott!
6:32 És azon a napon elnevezték õt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen õ vele Baál, mert lerontotta az õ oltárát.
6:33 És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyûlének, és általkeltek [a Jordánon], és tábort jártak a Jezréel völgyében:
6:34 Az Ăšrnak lelke megszállotta Gedeont, Ă©s megfĂşván a harsonákat, egybehĂvá az AbiĂ©zer [házát,] hogy õt kövesse.
6:35 És követeket külde egész Manasséba, és egybegyûle az is õ utána; és követeket külde Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljövének eleikbe.
6:36 És monda Gedeon az Istennek: Ha [csakugyan] az Ă©n kezem által akarod megszabadĂtani Izráelt, a mikĂ©pen mondottad,
6:37 ĂŤme egy fĂĽrt gyapjat teszek a szĂ©rĂ»re, [Ă©s] ha csak maga a gyapjĂş lesz harmatos, mĂg az egĂ©sz föld száraz leĂ©nd: errõl megtudom, hogy [valĂłban] az Ă©n kezem által szabadĂtod meg Izráelt, a mint mondottad.
6:38 És Ăşgy lõn. Mert mikor másnap reggel felkelt, Ă©s megszorĂtá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjĂşbĂłl, egy tele csĂ©sze vizet.
6:39 És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod Ă©n ellenem, hogy mĂ©g egyszer szĂłlok. Hadd tegyek kĂsĂ©rletet, kĂ©rlek, mĂ©g egyszer e gyapjĂşval. Legyen, kĂ©rlek, szárazság csak a gyapjĂşn, Ă©s harmat az egĂ©sz földön.
6:40 És Ăşgy cselekedĂ©k Isten azon az Ă©jszakán, Ă©s lõn szárazság csak magán a gyapjĂşn, mĂg az egĂ©sz földön harmat lõn.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase