11:1 A Gileádból való Jefte pedig nagy hõs volt, és [egy] parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.
11:2 De [mikor] Gileádnak a felesége [is] szült néki fiakat, és megnõttek az õ feleségének fiai: akkor elûzték Jeftét és azt mondták néki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia.
11:3 És elfutott Jefte az õ atyjafiai elõl, és Tób földén telepedett meg, és henyélõ emberek gyûltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.
11:4 És történt napok mulva, hogy az Ammon fiai harczba keveredtek Izráellel.
11:5 És lõn, hogy a mint harczolni [kezdtek] az Ammon fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földérõl.
11:6 És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harczoljunk az Ammon fiai ellen.
11:7 Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-é, a kik engem meggyûlöltetek, és kiûztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?
11:8 És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jõjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nékünk fejünk, és Gileád minden lakosinak.
11:9 És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja õket az Úr: [igazán] fejetekké leszek?
11:10 Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekeszünk!
11:11 És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette õt. És megmondá Jefte minden beszédit az Úr elõtt Mispában.
11:12 És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, [ezt] izenvén: Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen?
11:13 És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel az én földemet, mikor Égyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel.
11:14 Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;
11:15 És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét, sem az Ammon fiainak földét;
11:16 Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,
11:17 Követeket kĂĽldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kĂ©rlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is kĂĽldött; de ez sem engedĂ©, Ă©s [Ăgy] Izráel ott maradt Kádesben.
11:18 És mikor [tovább] vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felõl érkezett a Moáb földéhez, és [ott] táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.
11:19 Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.
11:20 De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az õ határán, hanem összegyûjtötte Szihon az õ egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harczolt az Izráel ellen.
11:21 Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték õket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát.
11:22 És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.
11:23 És mikor az Úr, az Izráel Istene [maga] ûzte ki az Emoreusokat az õ népe, az Izráel elõl, most te akarnád ezt elfoglalni?
11:24 Hát nem Ăşgy van-Ă©, hogy a mit bĂrnod adott nĂ©ked Kámos, a te istened, azt bĂrod? Mi meg mindazoknak öröksĂ©gĂ©t bĂrjuk, a kiket az Ăšr, a mi IstenĂĽnk Ă»zött ki mi elõlĂĽnk.
11:25 És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál, Czippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é [ez] az Izráellel, és hadakozott-é valaha ellenük?
11:26 MĂg Izráel Hesbonban Ă©s annak mezõvárosaiban, Aroerben Ă©s ennek mezõvárosaiban Ă©s az Arnon mellett valĂł összes városokban háromszáz esztendõn át lakott: miĂ©rt nem foglaltátok el abban az idõben?
11:27 Én nem vĂ©tettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harczolsz ellenem. Az Ăšr, a birĂł, tegyen ma ĂtĂ©letet az Izráel Ă©s az Ammon fiai között.
11:28 De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, a melyeket izent néki.
11:29 Jeftén pedig lõn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispébõl felvonult az Ammon fiai ellen.
11:30 És fogadást tõn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestõl kezembe adod az Ammon fiait:
11:31 Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján elõmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égõáldozatul.
11:32 És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr.
11:33 És verĂ© õket Aroertõl fogva mindaddig, mĂg mennĂ©l Minnithbe, hĂşsz városon át, Ă©s egĂ©sz Abel-Keraminig nagy vĂ©rontással, Ă©s az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai elõtt.
11:34 Mikor pedig mĂ©ne Jefte Mispába az õ házához: ĂmĂ© az õ leánya jött ki eleibe dobokkal Ă©s tánczolĂł sereggel; ez volt az õ egyetlenegyje, mert nem volt nĂ©ki [kivĂĽlötte] sem fia, sem leánya.
11:35 És mikor meglátta õt, megszaggatá ruháit, Ă©s monda: Ă“h leányom, de megszomorĂtottál Ă©s megháborĂtottál engem! Mert Ă©n fogadást tettem az Ăšrnak, Ă©s nem vonhatom vissza.
11:36 Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút.
11:37 És monda az õ atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nĂ©kem; ereszsz el engem kĂ©t hĂłnapra, hadd menjek el Ă©s vonulhassak fĂ©lre a hegyekre, hogy sĂrjak szĂ»zessĂ©gemen leánybarátaimmal.
11:38 És õ monda: Menj el. És elbocsátá õt két hónapra. Az pedig elment és az õ leánybarátai, és siratta az õ szûzességét a hegyeken.
11:39 És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az õ felõle való fogadást, a melyet tett, és õ [soha] nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,
11:40 Hogy esztendõnkĂ©nt elmentek az Izráel leányai, hogy dicsõĂtsĂ©k a gileádbeli Jefte leányát esztendõnkĂ©nt nĂ©gy napon át.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase