32:1 Mikor lĂĄtĂĄ a nĂ©p, hogy MĂłzes kĂ©sik a hegyrĂ”l leszĂĄllani, egybegyĂ»le a nĂ©p Ăron ellen Ă©s mondĂĄ nĂ©ki: Kelj fel, csinĂĄlj nĂ©kĂŒnk isteneket, kik elĂ”ttĂŒnk jĂĄrjanak; mert nem tudjuk mint lĂ”n dolga ama fĂ©rfiĂșnak MĂłzesnek, a ki minket Ăgyiptom földĂ©bĂ”l kihozott.
32:2 Ăs monda nĂ©kik Ăron: SzedjĂ©tek le az aranyfĂŒggĂ”ket, a melyek felesĂ©geitek, fiaitok Ă©s leĂĄnyaitok fĂŒlein vannak, Ă©s hozzĂĄtok Ă©n hozzĂĄm.
32:3 LeszedĂ© azĂ©rt mind az egĂ©sz nĂ©p az aranyfĂŒggĂ”ket fĂŒleirĂ”l, Ă©s elvivĂ©k Ăronhoz.
32:4 Ăs elvevĂ© kezökbĂ”l, Ă©s alakĂtĂĄ azt vĂ©sĂ”vel; Ăgy csinĂĄla abbĂłl öntött borjĂșt. Ăs szĂłltak: Ezek a te isteneid IzrĂĄel, a kik kihoztak tĂ©ged Ăgyiptom földĂ©rĂ”l.
32:5 Mikor lĂĄtta ezt Ăron, oltĂĄrt Ă©pĂte az elĂ”tt, Ă©s kiĂĄlta Ăron, mondvĂĄn: Holnap az Ărnak innepe lesz!
32:6 FelkelvĂ©n azĂ©rt mĂĄsnapon jĂł reggel, ĂĄldozĂĄnak Ă©gÔåldozattal Ă©s hĂĄlaĂĄldozattal is; azutĂĄn leĂŒle a nĂ©p enni Ă©s inni; azutĂĄn felkelĂ©nek jĂĄtszani.
32:7 SzĂłla pedig az Ăr MĂłzesnek: Eredj menj alĂĄ; mert megromlott a te nĂ©ped, a melyet kihoztĂĄl Ăgyiptom földĂ©bĂ”l.
32:8 Hamar letĂ©rtek az ĂștrĂłl, a melyet parancsoltam nĂ©kik, borjĂșkĂ©pet öntöttek magoknak, azt tisztelik Ă©s annak ĂĄldoznak, Ă©s azt mondjĂĄk: Ezek a te isteneid IzrĂĄel, a kik tĂ©ged kihoztak Ăgyiptom földĂ©bĂ”l.
32:9 Monda ismĂ©t az Ăr MĂłzesnek: LĂĄtom ezt a nĂ©pet, bizony kemĂ©nynyakĂș nĂ©p.
32:10 Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törûljem el Ôket: Téged azonban nagy néppé teszlek.
32:11 De MĂłzes esedezĂ©k az Ărnak, az Ă” IstenĂ©nek szĂne elĂ”tt, mondvĂĄn: MiĂ©rt gerjedne Uram a te haragod nĂ©ped ellen, a melyet nagy erĂ”vel Ă©s hatalmas kĂ©zzel hoztĂĄl vala ki Ăgyiptomnak földĂ©rĂ”l?
32:12 MiĂ©rt mondanĂĄk az Ă©gyiptomiak, mondvĂĄn: Vesztökre vivĂ© ki Ă”ket, hogy elveszĂtse a hegyek között, Ă©s eltörĂŒlje Ă”ket a föld szĂnĂ©rĂ”l? MĂșljĂ©k el a te haragod tĂŒze, Ă©s hagyd abba azt a nĂ©ped ellen valĂł veszedelmet.
32:13 EmlĂ©kezzĂ©l meg ĂbrahĂĄmrĂłl, IzsĂĄkrĂłl Ă©s IzrĂĄelrĂ”l a te szolgĂĄidrĂłl, kiknek megeskĂŒdtĂ©l te magadra, mondvĂĄn nĂ©kik: MegsokasĂtom a ti magotokat mint az Ă©gnek csillagait; Ă©s azt az egĂ©sz földet, melyrĂ”l szĂłltam, a ti magotoknak adom, Ă©s öröksĂ©gĂŒl bĂrjĂĄk azt örökkĂ©.
32:14 Ăs abba hagyĂĄ az Ăr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsĂĄtani az Ă” nĂ©pĂ©re.
32:15 Megfordula azĂ©rt Ă©s megindula MĂłzes a hegyrĂ”l, kezĂ©ben a bizonysĂĄg kĂ©t tĂĄblĂĄja; mindkĂ©t oldalukon beĂrt tĂĄblĂĄk, mind egy felĂ”l, mind mĂĄs felĂ”l beĂrva.
32:16 A tĂĄblĂĄk pedig Isten kezĂ©nek csinĂĄlmĂĄnyai valĂĄnak, az ĂrĂĄs is Isten ĂrĂĄsa vala, kimetszve a tĂĄblĂĄkra.
32:17 Józsué pedig hallvån a nép rivalgåsåt, monda Mózesnek: Harczkiåltås van a tåborban.
32:18 Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyÔzetteknek kiåltåsa ez, éneklés hangjåt hallom én.
32:19 Ăs mikor közeledett volna a tĂĄborhoz, lĂĄtĂĄ a borjĂșt Ă©s a tĂĄnczolĂĄst, Ă©s felgerjede MĂłzesnek haragja, Ă©s elvetĂ© kezĂ©bĂ”l a tĂĄblĂĄkat, Ă©s összetörĂ© azokat a hegy alatt.
32:20 AzutĂĄn fogĂĄ a borjĂșt, a melyet csinĂĄltak vala, tĂ»zben megĂ©getĂ©, Ă©s aprĂłra törĂ© mĂgnem porrĂĄ lett, Ă©s a vĂzbe hintvĂ©n, itatĂĄ azt az IzrĂĄel fiaival.
32:21 Ăs monda MĂłzes Ăronnak: Mit tett nĂ©ked e nĂ©p, hogy ilyen nagy bĂ»nbe keverted?
32:22 Felele Ăron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e nĂ©pet, hogy gonosz.
32:23 Mert [azt] mondĂĄk nĂ©kem: CsinĂĄlj nĂ©kĂŒnk isteneket, a kik elĂ”ttĂŒnk jĂĄrjanak; mert ama fĂ©rfiĂșnak MĂłzesnek, ki minket Ăgyiptom földĂ©rĂ”l kihozott, nem tudjuk mint lĂ”n dolga.
32:24 Ăn pedig felelĂ©k: Kinek van aranya? SzedjĂ©tek le; Ă©s nĂ©kem ide adĂĄk, Ă©n pedig a tĂ»zbe vetettem, Ă©s e borjĂș formĂĄltatĂ©k.
32:25 Ăs lĂĄtvĂĄn MĂłzes, hogy a nĂ©p megvadula, mert Ăron megvadĂtĂĄ vala Ă”ket, ellensĂ©geik csĂșfjĂĄra.
32:26 MegĂĄlla MĂłzes a tĂĄbor kapujĂĄban, Ă©s monda: A ki az ĂrĂ©, ide hozzĂĄm! Ă©s gyĂ»lĂ©nek Ă” hozzĂĄ mind a LĂ©vi fiai.
32:27 Ăs szĂłla nĂ©kik: Ezt mondja az Ăr, IzrĂĄel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalĂĄra, menjetek ĂĄltal Ă©s vissza a tĂĄboron, egyik kaputĂłl a mĂĄsik kapuig, Ă©s kiki ölje meg az Ă” attyafiĂĄt, barĂĄtjĂĄt Ă©s rokonsĂĄgĂĄt.
32:28 A LĂ©vi fiai pedig a MĂłzes beszĂ©de szerint cselekedĂ©nek, Ă©s elhulla azon a napon a nĂ©pbĂ”l Ășgymint hĂĄromezer fĂ©rfiĂș.
32:29 Ăs mondĂĄ MĂłzes: Ma szenteljĂ©tek kezeiteket az Ărnak, kiki az Ă” fia Ă©s attyafia ellen, hogy ĂĄldĂĄsa szĂĄlljon ma reĂĄtok.
32:30 Ăs mĂĄsnap monda MĂłzes a nĂ©pnek: Nagy bĂ»nt követtetek el, most azĂ©rt felmegyek az Ărhoz, talĂĄn kegyelmet nyerhetek a ti bĂ»neiteknek.
32:31 MegtĂ©re azĂ©rt MĂłzes az Ărhoz, Ă©s monda: KĂ©rlek! Ez a nĂ©p nagy bĂ»nt követett el: mert aranybĂłl csinĂĄlt magĂĄnak isteneket.
32:32 De most bocsĂĄsd meg bĂ»nöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedbĂ”l, a melyet ĂrtĂĄl.
32:33 Ăs monda az Ăr MĂłzesnek: A ki vĂ©tkezett ellenem, azt törlöm ki az Ă©n könyvembĂ”l.
32:34 Most azĂ©rt eredj: vezesd a nĂ©pet a hovĂĄ mondottam nĂ©ked: ĂmĂ©, Angyalom megy elĂ”tted; Ă©s az Ă©n lĂĄtogatĂĄsom napjĂĄn ezt az Ă” bĂ»nöket is meglĂĄtogatom.
32:35 Ăs megverte az Ăr a nĂ©pet ezĂ©rt [is], a mit cselekedtek a borjĂșval, melyet Ăron kĂ©szĂtett vala.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase