10:1 Ăs monda az Ăr MĂłzesnek: Menj be a FaraĂłhoz, mert Ă©n kemĂ©nyĂtettem meg az Ă” szĂvĂ©t Ă©s az Ă” szolgĂĄinak szĂvĂ©t, azĂ©rt hogy ezeket az Ă©n jeleimet megtegyem közöttök.
10:2 Ăs azĂ©rt, hogy elbeszĂ©ljed azt a te fiadnak Ă©s fiad fiĂĄnak hallatĂĄra, a mit Ăgyiptomban cselekedtem, Ă©s jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjĂĄtok, hogy Ă©n vagyok az Ăr.
10:3 Ăs bemĂ©ne MĂłzes Ă©s Ăron a FaraĂłhoz Ă©s mondĂĄnak nĂ©ki: Ezt mondja az Ăr, a hĂ©berek Istene: Meddig nem akarod mĂ©g magadat megalĂĄzni Ă©n elĂ”ttem? BocsĂĄsd el az Ă©n nĂ©pemet, hogy szolgĂĄljanak nĂ©kem.
10:4 Mert ha te nem akarod az Ă©n nĂ©pemet elbocsĂĄtani, ĂmĂ© Ă©n holnap sĂĄskĂĄt hozok a te hatĂĄrodra.
10:5 Ăs elborĂtja a földnek szĂnĂ©t, Ășgy hogy nem lesz lĂĄthatĂł a föld, Ă©s megemĂ©szti a megmenekedett maradĂ©kot, a mi megmaradt nĂ©ktek a jĂ©gesĂ” utĂĄn, Ă©s megemĂ©szt minden fĂĄt, mely nĂ©ktek sarjadzik a mezĂ”n.
10:6 Ăs betöltik a te hĂĄzaidat, Ă©s minden szolgĂĄidnak hĂĄzĂĄt Ă©s minden Ăgyiptombelinek hĂĄzĂĄt, a mit nem lĂĄttak a te atyĂĄid, sem a te atyĂĄid atyjai, a miĂłta e földön vannak mind e mai napig. Ăs megfordula s kimĂ©ne a FaraĂł elĂ”l.
10:7 A FaraĂł szolgĂĄi pedig mondĂĄnak Ă”nĂ©ki: Meddig lesz mĂ©g ez mi nĂ©kĂŒnk romlĂĄsunkra? BocsĂĄsd el azokat az embereket, hogy szolgĂĄljanak az Ărnak az Ă” Istenöknek. MĂ©g sem veszed-Ă© eszedbe, hogy elvĂ©sz Ăgyiptom?
10:8 Ăs visszahozĂĄk MĂłzest Ă©s Ăront a FaraĂłhoz s monda ez nĂ©kik: Menjetek el, szolgĂĄljatok az Ărnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek?
10:9 MĂłzes pedig monda: A mi gyermekeinkkel Ă©s vĂ©neinkkel megyĂŒnk, a mi fiainkkal Ă©s leĂĄnyainkkal, juhainkkal Ă©s barmainkkal megyĂŒnk, mert az Ărnak innepet kell szentelnĂŒnk.
10:10 Monda azĂ©rt nĂ©kik: Ăgy legyen veletek az Ăr, a mint elbocsĂĄtlak titeket Ă©s gyermekeiteket! VigyĂĄzzatok, mert gonoszra igyekeztek.
10:11 Nem Ășgy! menjetek el ti fĂ©rfiak Ă©s szolgĂĄljatok az Ărnak, mert ti is ezt kĂvĂĄntĂĄtok. Ăs elĂ»zĂ©k Ă”ket a FaraĂł szĂne elĂ”l.
10:12 Ăs monda az Ăr MĂłzesnek: NyĂșjtsd ki a te kezedet Ăgyiptom földĂ©re a sĂĄskĂĄĂ©rt, hogy jĂ”jjön fel Ăgyiptom földĂ©re Ă©s emĂ©szsze meg a földnek minden fĂ»vĂ©t; mindazt a mit a jĂ©gesĂ” meghagyott.
10:13 KinyujtĂĄ azĂ©rt MĂłzes az Ă” vesszejĂ©t Ăgyiptom földĂ©re, Ă©s az Ăr egĂ©sz nap Ă©s egĂ©sz Ă©jjel keleti szelet tĂĄmaszta a földre. Mire reggel lĂ”n, a keleti szĂ©l felhozĂĄ a sĂĄskĂĄt.
10:14 Ăs feljöve a sĂĄska egĂ©sz Ăgyiptom földĂ©re s nagy sokasĂĄggal szĂĄlla le Ăgyiptom egĂ©sz hatĂĄrĂĄra. Annak elĂ”tte sem volt olyan sĂĄska s ezutĂĄn sem lesz olyan.
10:15 Ăs elborĂtĂĄ az egĂ©sz föld szĂnĂ©t, Ă©s a föld elsötĂ©tedĂ©k, Ă©s megemĂ©sztĂ© a földnek minden fĂ»vĂ©t Ă©s a fĂĄnak minden gyĂŒmölcsĂ©t, a mit a jĂ©gesĂ” meghagyott vala, Ă©s semmi zöld sem marada a fĂĄn, sem a mezĂ”nek fĂ»vĂ©n egĂ©sz Ăgyiptom földĂ©n.
10:16 Akkor a FaraĂł siete hĂvatni MĂłzest Ă©s Ăront Ă©s monda: VĂ©tkeztem az Ăr ellen, a ti Istenetek ellen Ă©s ti ellenetek.
10:17 Most annakokĂĄĂ©rt bocsĂĄsd meg csak ez egyszer az Ă©n vĂ©tkemet Ă©s imĂĄdkozzatok az Ărhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halĂĄlt fordĂtsa el Ă©n tĂ”lem.
10:18 Ăs kimĂ©ne a FaraĂł elĂ”l Ă©s imĂĄdkozĂ©k az Ărhoz.
10:19 Ăs fordĂta az Ăr igen erĂ”s nyugoti szelet, Ă©s felkapĂĄ a sĂĄskĂĄt Ă©s vetĂ© azokat a veres tengerbe; egy sĂĄska sem marada egĂ©sz Ăgyiptom hatĂĄrĂĄn.
10:20 De az Ăr megkemĂ©nyĂtĂ© a FaraĂł szĂvĂ©t, Ă©s nem bocsĂĄtĂĄ el az IzrĂĄel fiait.
10:21 Ăs monda az Ăr MĂłzesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az Ă©g felĂ©, hogy legyen setĂ©tsĂ©g Ăgyiptom földĂ©n Ă©s pedig tapinthatĂł setĂ©tsĂ©g.
10:22 Ăs kinyujtĂĄ MĂłzes az Ă” kezĂ©t az Ă©g felĂ©, Ă©s lĂ”n sĂ»rĂ» setĂ©tsĂ©g egĂ©sz Ăgyiptom földĂ©n hĂĄrom napig.
10:23 Nem låttåk egymåst, és senki sem kelt fel az Ô helyébÔl hårom napig; de Izråel minden fiånak vilågossåg vala az Ô lakhelyében.
10:24 Akkor hĂvatĂĄ a FaraĂł MĂłzest Ă©s monda: Menjetek el, szolgĂĄljatok az Ărnak, csak juhaitok Ă©s barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek vĂ©letek.
10:25 MĂłzes pedig monda: SĂ”t inkĂĄbb nĂ©ked kell kezĂŒnkbe adnod vĂ©res ĂĄldozatra Ă©s Ă©gĂ”-ĂĄldozatra valĂłkat, hogy megĂĄldozzuk a mi Urunknak IstenĂŒnknek.
10:26 Ăs velĂŒnk jĂ”nek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokbĂłl veszĂŒnk, hogy szolgĂĄljunk a mi Urunknak IstenĂŒnknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgĂĄlunk az Ărnak, mĂg oda nem jutunk.
10:27 De az Ăr megkemĂ©nyĂtĂ© a FaraĂł szĂvĂ©t, Ă©s nem akarĂĄ Ă”ket elbocsĂĄtani.
10:28 Ăs monda nĂ©ki a FaraĂł: Menj el elĂ”lem; vigyĂĄzz magadra, hogy többĂ© az Ă©n orczĂĄmat ne lĂĄsd; mert a mely napon az Ă©n orczĂĄmat lĂĄtod, meghalsz.
10:29 Mózes pedig monda: Helyesen szólål. Nem låtom többé a te orczådat.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase