13:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
13:2 Nékem szentelj minden elsõszülöttet, valami megnyitja az õ anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az.
13:3 És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.
13:4 Ma mentek ki, az Abib hĂłnapban.
13:5 És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyrõl megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.
13:6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ülj az Úrnak.
13:7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.
13:8 És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.
13:9 És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid elõtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból.
13:10 Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendõrõl esztendõre.
13:11 Ha pedig beviénd téged az Úr a Kananeusok földére, a miképen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:
13:12 Az Ăšrnak ajánld fel akkor mindazt, a mi az õ anyjának mĂ©hĂ©t megnyitja, a baromnak is, a mi nĂ©ked lesz, minden mĂ©hnyitĂł fajzását; a hĂmek az ĂšrĂ©.
13:13 De a szamárnak minden elsõ fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsõszülöttét megváltsd a te fiaid közül.
13:14 És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.
13:15 És lõn, mikor a FaraĂł megátalkodottan vonakodĂ©k minket elbocsátani: megöle az Ăšr minden elsõszĂĽlöttet Égyiptom földĂ©n, az ember elsõszĂĽlöttĂ©tõl a barom elsõ fajzásáig; azĂ©rt áldozok Ă©n az Ăšrnak minden hĂmet, mely anyja mĂ©hĂ©t megnyitja, Ă©s megváltom az Ă©n fiaimnak minden elsõszĂĽlöttĂ©t.
13:16 Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötõ gyanánt a te szemeid elõtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból.
13:17 És lõn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé õket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba.
13:18 Kerülõ úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földérõl.
13:19 És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal.
13:20 És elindulának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén.
13:21 Az Ăšr pedig megy vala elõttök nappal felhõoszlopban, hogy vezĂ©relje õket az Ăşton, Ă©jjel pedig tĂ»zoszlopban, hogy világĂtson nĂ©kik, hogy Ă©jjel Ă©s nappal mehessenek.
13:22 Nem távozott el a felhõoszlop nappal, sem a tûzoszlop éjjel a nép elõl.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase