4:1 Felele MĂłzes Ă©s monda: De Ă”k nem hisznek nĂ©kem s nem hallgatnak szavamra, sĂ”t azt mondjĂĄk: nem jelent meg nĂ©ked az Ăr.
4:2 Az Ăr pedig monda nĂ©ki: Mi az a kezedben? S Ă” monda: VesszĂ”.
4:3 Vesd azt - Ășgymond - a földre. Ăs vetĂ© azt a földre Ă©s lĂ”n kĂgyĂłvĂĄ; Ă©s MĂłzes elfutamodĂ©k elĂ”le.
4:4 Monda pedig az Ăr MĂłzesnek: NyĂșjtsd ki kezedet Ă©s fogd meg a farkĂĄt! Ăs kinyĂșjtĂĄ kezĂ©t Ă©s megragadĂĄ azt, Ă©s vesszĂ”vĂ© lĂ”n az Ă” kezĂ©ben.
4:5 Hogy elhigyjĂ©k, hogy megjelent nĂ©ked az Ăr, az Ă” atyĂĄik Istene, ĂbrahĂĄm Istene, IzsĂĄk Istene Ă©s JĂĄkĂłb Istene.
4:6 Ăs ismĂ©t monda nĂ©ki az Ăr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; Ă©s kebelĂ©be dugĂĄ kezĂ©t Ă©s kihĂșzĂĄ: ĂmĂ© az Ă” keze poklos vala, olyan mint a hĂł.
4:7 Ăs monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: Ă©s visszadugĂĄ kezĂ©t kebelĂ©be Ă©s kivevĂ© azt kebelĂ©bĂ”l Ă©s ĂmĂ© ismĂ©t olyannĂĄ lĂ”n mint teste.
4:8 Ăs ha Ășgy lenne, hogy nem hisznek nĂ©ked Ă©s nem hallgatnak az elsĂ” jel szavĂĄra, majd hisznek a mĂĄsodik jel szavĂĄnak.
4:9 Ăs ha Ășgy lenne, hogy ennek a kĂ©t jelnek sem hisznek Ă©s nem hallgatnak szavadra: akkor merĂts vizet a folyĂłvĂzbĂ”l Ă©s öntsd a szĂĄrazra, Ă©s a vĂz, a mit a folyĂłvĂzbĂ”l merĂtettĂ©l, vĂ©rrĂ© lesz a szĂĄrazon.
4:10 Ăs monda MĂłzes az Ărnak: KĂ©rlek, Uram, nem vagyok Ă©n Ă©kesenszĂłlĂł sem tegnaptĂłl, sem tegnap elĂ”ttĂ”l fogva, sem azĂłta, hogy szĂłlottĂĄl a te szolgĂĄddal; mert Ă©n nehĂ©z ajkĂș Ă©s nehĂ©z nyelvĂ» vagyok.
4:11 Az Ăr pedig monda nĂ©ki: Ki adott szĂĄjat az embernek? Avagy ki tesz nĂ©mĂĄvĂĄ vagy sikettĂ©, vagy lĂĄtĂłvĂĄ vagy vakkĂĄ? Nemde Ă©n, az Ăr?
4:12 Most hĂĄt eredj Ă©s Ă©n lĂ©szek a te szĂĄddal, Ă©s megtanĂtlak tĂ©ged arra, a mit beszĂ©lned kell.
4:13 Ă pedig monda: KĂ©rlek, Uram, csak kĂŒldd, a kit kĂŒldeni akarsz.
4:14 Ăs felgerjede az Ăr haragja MĂłzes ellen Ă©s monda: Nemde atyĂĄdfia nĂ©ked a LĂ©vi nemzetsĂ©gbĂ”l valĂł Ăron? Tudom, hogy Ă” Ă©kesenszĂłlĂł Ă©s ĂmĂ© Ă” ki is jĂ” elĂ”dbe s mihelyt meglĂĄt, örvendezni fog az Ă” szĂvĂ©ben.
4:15 BeszĂ©lj azĂ©rt vele, Ă©s add szĂĄjĂĄba a beszĂ©deket, Ă©s Ă©n lĂ©szek a te szĂĄddal Ă©s az Ă” szĂĄjĂĄval Ă©s megtanĂtlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
4:16 Ăs Ă” beszĂ©l majd helyetted a nĂ©phez Ă©s Ă” lesz nĂ©ked szĂĄj gyanĂĄnt, te pedig leszesz nĂ©ki Isten gyanĂĄnt.
4:17 Ezt a vesszÔt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
4:18 Ăs mĂ©ne MĂłzes Ă©s visszatĂ©re az Ă” ipĂĄhoz JethrĂłhoz Ă©s monda nĂ©ki: Hadd menjek Ă©s tĂ©rjek vissza az Ă©n atyĂĄmfiaihoz Ăgyiptomba, hogy meglĂĄssam, ha Ă©lnek-e mĂ©g? Ăs monda JethrĂł MĂłzesnek: Eredj el bĂ©kessĂ©ggel.
4:19 Az Ăr pedig monda MĂłzesnek MidiĂĄnban: Eredj, tĂ©rj vissza Ăgyiptomba; mert meghaltak mindazok a fĂ©rfiak, a kik tĂ©ged halĂĄlra kerestek vala.
4:20 Ăs felvevĂ© MĂłzes az Ă” felesĂ©gĂ©t Ă©s az Ă” fiait Ă©s felĂŒltetĂ© Ă”ket a szamĂĄrra Ă©s visszatĂ©re Ăgyiptom földĂ©re. Az Isten vesszejĂ©t pedig kezĂ©be vevĂ© MĂłzes.
4:21 Ăs monda az Ăr MĂłzesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatĂ©rj Ăgyiptomba, meglĂĄsd, hogy mindazokat a csudĂĄkat vĂ©ghez vidd a FaraĂł elĂ”tt, melyeket kezedbe adtam; Ă©n pedig megkemĂ©nyĂtem az Ă” szĂvĂ©t, Ă©s nem bocsĂĄtja el a nĂ©pet.
4:22 Ezt mondd azĂ©rt a FaraĂłnak: Ăgy szĂłlt az Ăr: ElsĂ”szĂŒlött fiam az IzrĂĄel.
4:23 Ha azt mondom nĂ©ked: BocsĂĄsd el az Ă©n fiamat, hogy szolgĂĄljon nĂ©kem Ă©s te vonakodol elbocsĂĄtani: ĂmĂ© Ă©n megölöm a te elsĂ”szĂŒlött fiadat.
4:24 Ăs lĂ”n az Ășton, egy szĂĄllĂĄson, eleibe ĂĄlla az Ăr Ă©s meg akarja vala Ă”t ölni.
4:25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az Ô fiånak elÔbÔrét és låba elé veté mondvån: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
4:26 Ăs bĂ©kĂ©t hagya nĂ©ki. Akkor monda: VĂ©rjegyes a körĂ»lmetĂ©lkedĂ©sĂ©rt.
4:27 Ăronnak pedig monda az Ăr: Eredj MĂłzes eleibe a pusztĂĄba! Ăs elmĂ©ne Ă©s talĂĄlkozĂ©k vele az Isten hegyĂ©nĂ©l Ă©s megcsĂłkolĂĄ Ă”t.
4:28 MĂłzes pedig elbeszĂ©lĂ© Ăronnak az Ăr mindama szavait, melyekkel Ă”t elkĂŒldötte vala Ă©s mindazokat a jeleket, melyeket reĂĄ bĂzott vala.
4:29 Ăs mĂ©ne MĂłzes Ă©s Ăron Ă©s egybegyĂ»jtĂ©k IzrĂĄel fiainak minden vĂ©neit.
4:30 Ăs elmondĂĄ Ăron mindazokat a beszĂ©deket, melyeket mondott vala az Ăr MĂłzesnek Ă©s megcselekedĂ© a jeleket a nĂ©p szemei elĂ”tt.
4:31 Ăs hitt a nĂ©p, Ă©s megĂ©rtette, hogy meglĂĄtogatta az Ăr IzrĂĄel fiait Ă©s megtekintette nyomorĂșsĂĄgukat. Ăs meghajtĂĄk magokat Ă©s leborulĂĄnak.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase