20:1 A hĂ©tnek elsõ napján pedig jĂł reggel, a mikor mĂ©g sötĂ©tes vala, oda mĂ©ne Mária MagdalĂ©na a sĂrhoz, Ă©s látá, hogy elvĂ©tetett a kõ a sĂrrĂłl.
20:2 Futa azĂ©rt Ă©s mĂ©ne Simon PĂ©terhez Ă©s ama másik tanĂtványhoz, a kit JĂ©zus szeret vala, Ă©s monda nĂ©kik: ElvittĂ©k az Urat a sĂrbĂłl, Ă©s nem tudjuk, hová tettĂ©k õt.
20:3 KimĂ©ne azĂ©rt PĂ©ter Ă©s a másik tanĂtvány, Ă©s menĂ©nek a sĂrhoz.
20:4 EgyĂĽtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanĂtvány hamar megelõzĂ© PĂ©tert, Ă©s elõbb juta a sĂrhoz;
20:5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedõk; mindazáltal nem megy vala be.
20:6 Megjöve azután Simon PĂ©ter [is] nyomban utána, Ă©s bemĂ©ne a sĂrba: Ă©s látá, hogy a lepedõk ott vannak.
20:7 És a keszkenõ, a mely az õ fejĂ©n volt, nem egyĂĽtt van a lepedõkkel, hanem kĂĽlön összegöngyölĂtve egy helyen.
20:8 Akkor aztán bemĂ©ne a másik tanĂtvány is, a ki elõször jutott a sĂrhoz, Ă©s lát Ă©s hisz vala.
20:9 Mert nem tudják vala mĂ©g az Ărást, hogy fel kell támadnia a halálbĂłl.
20:10 VisszamenĂ©nek azĂ©rt a tanĂtványok az övĂ©ikhez.
20:11 Mária pedig kĂĽnn áll vala a sĂrnál sĂrva. A mĂg azonban siránkozĂ©k, behajol vala a sĂrba;
20:12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtõl, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
20:13 És mondának azok nĂ©ki: Asszony mit sĂrsz? Monda nĂ©kik: Mert elvittĂ©k az Ă©n Uramat, Ă©s nem tudom, hova tettĂ©k õt.
20:14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust [ott] állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
20:15 Monda nĂ©ki JĂ©zus: Asszony, mit sĂrsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertĂ©sz az, monda nĂ©ki: Uram, ha te vitted el õt, mondd meg nĂ©kem, hová tetted õt, Ă©s Ă©n elviszem õt.
20:16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
20:17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
20:18 ElmĂ©ne Mária MagdalĂ©na, hirdetvĂ©n a tanĂtványoknak, hogy látta az Urat, Ă©s [hogy] ezeket mondotta nĂ©ki.
20:19 Mikor azĂ©rt estve vala, azon a napon, a hĂ©tnek elsõ napján, Ă©s mikor az ajtĂłk zárva valának, a hol egybegyĂ»ltek vala a tanĂtványok, a zsidĂłktĂłl valĂł fĂ©lelem miatt, eljöve JĂ©zus Ă©s megálla a közĂ©pen, Ă©s monda nĂ©kik: BĂ©kessĂ©g nĂ©ktek!
20:20 És ezt mondván, megmutatá nĂ©kik a kezeit Ă©s az oldalát. Ă–rvendezĂ©nek azĂ©rt a tanĂtványok, hogy látják vala az Urat.
20:21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
20:22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
20:23 A kiknek bûneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
20:24 Tamás pedig, egy a tizenkettõ közĂĽl, a kit Kettõsnek hĂvtak, nem vala õ velök, a mikor eljött vala JĂ©zus.
20:25 Mondának azĂ©rt nĂ©ki a többi tanĂtványok: Láttuk az Urat. Ă• pedig monda nĂ©kik: Ha nem látom az õ kezein a szegek helyeit, Ă©s be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyĂ©be, Ă©s az Ă©n kezemet be nem bocsátom az õ oldalába, semmikĂ©pen el nem hiszem.
20:26 És nyolcz nap mĂşlva ismĂ©t benn valának az õ tanĂtványai, Tamás is õ velök. Noha az ajtĂł zárva vala, bemĂ©ne JĂ©zus, Ă©s megálla a közĂ©pen Ă©s monda: BĂ©kessĂ©g nĂ©ktek!
20:27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat Ă©s nĂ©zd meg az Ă©n kezeimet; Ă©s hozd [ide] a te kezedet, Ă©s bocsássad az Ă©n oldalamba: Ă©s ne lĂ©gy hitetlen, hanem hĂvõ.
20:28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
20:29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
20:30 Sok más jelt is mĂvelt ugyan JĂ©zus az õ tanĂtványai elõtt, a melyek nincsenek megĂrva ebben a könyvben;
20:31 Ezek pedig azĂ©rt irattak meg, hogy higyjĂ©tek, hogy JĂ©zus a Krisztus, az Istennek Fia, Ă©s hogy [ezt] hĂvĂ©n, Ă©letetek legyen az õ nevĂ©ben.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase