13:1 A husvét ünnepe elõtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az õ órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette õket.
13:2 És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már IskáriĂłtes JĂşdásnak, a Simon fiának szĂvĂ©be, hogy árulja el õt,
13:3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy õ az Istentõl jött és az Istenhez megy,
13:4 Felkele a vacsorától, leveté a felsõ ruháját; és egy kendõt vévén, körülköté magát.
13:5 Azután vizet tölte a medenczĂ©be, Ă©s kezdĂ© mosni a tanĂtványok lábait, Ă©s megtörleni a kendõvel, a melylyel körĂĽl van kötve.
13:6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
13:7 Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
13:8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
13:9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
13:10 Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
13:11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el õt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
13:12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsõ ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
13:13 Ti engem Ăgy hĂvtok: Mester, Ă©s Uram . És jĂłl mondjátok, mert az vagyok.
13:14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
13:15 Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
13:16 Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az õ Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
13:17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
13:18 Nem mindnyájatokrĂłl szĂłlok; tudom Ă©n kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjĂ©k az Ărás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
13:19 Most megmondom néktek, mielõtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
13:20 Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
13:21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tõn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
13:22 A tanĂtványok ekkor egymásra tekintĂ©nek bizonytalankodva, [hogy ]kirõl szĂłl.
13:23 Egy pedig az õ tanĂtványai közĂĽl a JĂ©zus kebelĂ©n nyugszik vala, a kit szeret vala JĂ©zus.
13:24 Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kirõl szól?
13:25 Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
13:26 Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
13:27 És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
13:28 Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
13:29 NĂ©melyek ugyanis állĂták, mivelhogy az erszĂ©ny JĂşdásnál vala, hogy azt mondá nĂ©ki JĂ©zus: Vedd meg, a mikre szĂĽksĂ©gĂĽnk van az ĂĽnnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegĂ©nyeknek.
13:30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
13:31 Mikor azĂ©rt kiment vala, monda JĂ©zus: Most dicsõĂttetĂ©k meg az embernek Fia, az Isten is megdicsõĂttetĂ©k õ benne.
13:32 Ha megdicsõĂttetĂ©k õ benne az Isten, az Isten is megdicsõĂti õt õ magában, Ă©s ezennel megdicsõĂti õt.
13:33 Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
13:34 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
13:35 Errõl ismeri meg mindenki, hogy az Ă©n tanĂtványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
13:36 Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
13:37 Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
13:38 Felele nĂ©ki JĂ©zus: Az Ă©letedet adod Ă©rettem? Bizony, bizony mondom nĂ©ked, nem szĂłl addig a kakas, mĂgnem háromszor megtagadsz engem.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase