6:1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
6:2 És nagy sokaság követé õt, mivelhogy látják vala az õ csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
6:3 FelmĂ©ne pedig JĂ©zus a hegyre, Ă©s leĂĽle ott a tanĂtványaival.
6:4 Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
6:5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jõ hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
6:6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye õt; mert õ maga tudta, mit akar vala cselekedni.
6:7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
6:8 Monda nĂ©ki egy az õ tanĂtványai közĂĽl, András, a Simon PĂ©ter testvĂ©re:
6:9 Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
6:10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fû vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
6:11 JĂ©zus pedig vevĂ© a kenyereket, Ă©s hálát adván, adta a tanĂtványoknak, a tanĂtványok pedig a leĂĽlteknek; hasonlĂłkĂ©pen a halakbĂłl is, a mennyit akarnak vala.
6:12 A mint pedig betelĂ©nek, monda az õ tanĂtványainak: SzedjĂ©tek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
6:13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérbõl való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evõk után.
6:14 Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tõn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendõ vala a világra.
6:15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jõni akarnak és õt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
6:16 Mikor pedig estveledĂ©k, lemenĂ©nek az õ tanĂtványai a tengerhez,
6:17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
6:18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
6:19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
6:20 Õ pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
6:21 Be akarák azért õt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
6:22 Másnap a sokaság, a mely a tengeren tĂşl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajĂł, csak az az egy, a melybe a JĂ©zus tanĂtványai szállottak, Ă©s hogy JĂ©zus nem ment be az õ tanĂtványaival a hajĂłba, hanem csak az õ tanĂtványai mentek el,
6:23 De jöttek [más] hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
6:24 Mikor azĂ©rt látta a sokaság, hogy sem JĂ©zus, sem a tanĂtványai nincsenek ott, beszállának õk is a hajĂłkba, Ă©s elmenĂ©nek Kapernaumba, keresvĂ©n JĂ©zust.
6:25 És megtalálván õt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
6:26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekbõl, és jóllaktatok.
6:27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert õt az Atya pecsételte el, az Isten.
6:28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
6:29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit õ küldött.
6:30 Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit mûvelsz?
6:31 A mi atyáink a mannát ettĂ©k a pusztában; a mint meg van Ărva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
6:32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
6:33 Mert az az Istennek kenyere, a mely mennybõl száll alá, és életet ád a világnak.
6:34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
6:35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jõ, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
6:36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
6:37 Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jõ; és azt, a ki hozzám jõ, semmiképen ki nem vetem.
6:38 Mert azért szállottam le a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
6:39 Az pedig az Atyának akarata, a ki elkĂĽldött engem, hogy a mit nĂ©kem adott, abbĂłl semmit el ne veszĂtsek, hanem feltámaszszam azt az utolsĂł napon.
6:40 Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz õ benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
6:41 Zúgolódának azért a zsidók õ ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá.
6:42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennybõl szállottam alá?
6:43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
6:44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
6:45 Meg van Ărva a prĂłfĂ©táknál: És mindnyájan Istentõl tanĂtottak lesznek. Valaki azĂ©rt az AtyátĂłl hallott, Ă©s tanult, Ă©n hozzám jõ.
6:46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentõl van, az látta az Atyát.
6:47 Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
6:48 Én vagyok az életnek kenyere.
6:49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
6:50 Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá, hogy kiki egyék belõle és meg ne haljon.
6:51 Én vagyok amaz élõ kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; ha valaki eszik e kenyérbõl, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
6:52 Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy [azt] együk?
6:53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az õ vérét, nincs élet bennetek.
6:54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
6:55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
6:56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
6:57 A miként elküldött engem amaz élõ Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
6:58 Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
6:59 Ezeket mondá a zsinagĂłgában, a mikor tanĂt vala Kapernaumban.
6:60 Sokan azĂ©rt, a kik hallák [ezeket] az õ tanĂtványai közĂĽl, mondának: KemĂ©ny beszĂ©d ez; ki hallgathatja õt?
6:61 Tudván pedig JĂ©zus õ magában, hogy e miatt zĂşgolĂłdnak az õ tanĂtványai, monda nĂ©kik: Titeket ez megbotránkoztat?
6:62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
6:63 A lĂ©lek az, a mi megelevenĂt, a test nem használ semmit: a beszĂ©dek, a melyeket Ă©n szĂłlok nĂ©ktek, lĂ©lek Ă©s Ă©let.
6:64 De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitõl fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja õt.
6:65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
6:66 Ettõl fogva sokan visszavonulának az õ tanĂtványai közĂĽl Ă©s nem járnak vala többĂ© õ vele.
6:67 Monda azért Jézus a tizenkettõnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
6:68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
6:69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia.
6:70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettõt? és egy közületek ördög.
6:71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta õt elárulni, noha egy volt a tizenkettõ közül.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase