11:1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az õ testvérének, Márthának falujából.
11:2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
11:3 KĂĽldĂ©nek azĂ©rt a testvĂ©rek õ hozzá, mondván: Uram, ĂmĂ©, a kit szeretsz, beteg.
11:4 JĂ©zus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegsĂ©g nem halálos, hanem az Isten dicsõsĂ©gĂ©re valĂł, hogy dicsõĂttessĂ©k általa az Istennek Fia.
11:5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nõtestvérét, és Lázárt.
11:6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
11:7 Ez után aztán monda tanĂtványainak: MenjĂĽnk ismĂ©t JĂşdeába.
11:8 Mondának nĂ©ki a tanĂtványok: Mester, most akarnak vala tĂ©ged megkövezni a JĂşdabeliek, Ă©s Ăşjra oda mĂ©gy?
11:9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
11:10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
11:11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem õt.
11:12 Mondának azĂ©rt az õ tanĂtványai: Uram, ha elaludt, meggyĂłgyul.
11:13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de õk azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
11:14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
11:15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el õ hozzá!
11:16 Monda azĂ©rt Tamás, a ki Kettõsnek mondatik, az õ tanĂtványtársainak: MenjĂĽnk el mi is, hogy meghaljunk vele.
11:17 ElmenvĂ©n azĂ©rt JĂ©zus, Ăşgy találá, hogy az már nĂ©gy napja vala sĂrban.
11:18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
11:19 És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják õket az õ testvérök felõl.
11:20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jõ, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
11:21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
11:22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentõl, megadja néked az Isten.
11:23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
11:24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
11:25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
11:26 És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
11:27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendõ vala.
11:28 És a mint ezeket mondotta vala, elmĂ©ne, Ă©s titkon szĂłlĂtá az õ testvĂ©rĂ©t Máriát, mondván: A Mester itt van Ă©s hĂv tĂ©ged.
11:29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
11:30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
11:31 A zsidĂłk azĂ©rt, a kik õ vele otthon valának Ă©s vigasztalák õt, látván, hogy Mária hamar felkĂ©l Ă©s kimegy vala, utána menĂ©nek, ezt mondván: A sĂrhoz megy, hogy ott sĂrjon.
11:32 Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván õt, az õ lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
11:33 JĂ©zus azĂ©rt, a mint látja vala, hogy az sĂr Ă©s sĂrnak a vele jött zsidĂłk [is,] elbĂşsula lelkĂ©ben Ă©s igen megrendĂĽle.
11:34 És monda: Hová helyeztétek õt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
11:35 Könnyekre fakadt Jézus.
11:36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette õt!
11:37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
11:38 JĂ©zus pedig Ăşjra felindulva magában, oda megy vala a sĂrhoz. Az pedig egy ĂĽreg vala, Ă©s kõ fekĂĽvĂ©k rajta.
11:39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nõtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
11:40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsõségét?
11:41 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
11:42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
11:43 És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jõjj ki!
11:44 És kijöve a megholt, lábain Ă©s kezein kötelĂ©kekkel megkötözve, Ă©s az orczája kendõvel vala leborĂtva. Monda nĂ©kik JĂ©zus: Oldozzátok meg õt, Ă©s hagyjátok menni.
11:45 Sokan hivének azért õ benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
11:46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
11:47 EgybegyĂ»jtĂ©k azĂ©rt a papifejedelmek Ă©s a farizeusok a fõtanácsot, Ă©s mondának: Mit cselekedjĂĽnk? mert ez az ember sok csodát mĂvel.
11:48 Ha ekképen hagyjuk õt, mindenki hinni fog õ benne: és eljõnek majd a rómaiak és elveszik tõlünk mind e helyet, mind e népet.
11:49 Egy pedig õ közülök, Kajafás, a ki fõpap vala abban az esztendõben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
11:50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
11:51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendõben fõpap vala, jövendõt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
11:52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyûjtse.
11:53 Ama naptól azért azon tanakodának, hogy õt megöljék.
11:54 JĂ©zus azĂ©rt nem jár vala többĂ© nyilvánosan a zsidĂłk között, hanem elmĂ©ne onnan a vidĂ©kre, a pusztához közel, egy Efraim nevĂ» városba; Ă©s ott tartĂłzkodĂ©k az õ tanĂtványaival.
11:55 Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékrõl husvét elõtt, hogy megtisztuljanak.
11:56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
11:57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy õt megfogják.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase