24:1 Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Ăšrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint az elõtt, varázslatok után, hanem fordĂtá az õ orczáját a puszta felĂ©.
24:2 És mikor felemelte Bálám az õ szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az õ nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala õ rajta.
24:3 Akkor elkezdĂ© az õ pĂ©ldázĂł beszĂ©dĂ©t Ă©s monda: Bálámnak, BeĂłr fiának szĂłzata, a megnyĂlt szemĂ» embernek szĂłzata.
24:4 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:
24:5 Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!
24:6 Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyĂłvĂz mellett, mint az Ăšr plántálta áloĂ©k, mint czĂ©drusfák a vizek mellett!
24:7 VĂz ömledez az õ vedreibõl, vetĂ©sĂ©t bõ vĂz [öntözi;] királya nagyobb Agágnál, Ă©s felmagasztaltatik az õ országa.
24:8 Isten hozta ki Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az õ ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.
24:9 Lehever, nyugszik mint hĂm oroszlán, Ă©s mint nõstĂ©ny oroszlán; ki serkenti fel õt? A ki áld tĂ©ged, áldott lĂ©szen, Ă©s ki átkoz tĂ©ged, átkozott lĂ©szen.
24:10 És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, Ă©s egybeĂĽtĂ© kezeit, Ă©s monda Bálák Bálámnak: AzĂ©rt hĂvtalak tĂ©ged, hogy átkozd meg ellensĂ©geimet; Ă©s ĂmĂ© igen megáldottad immár három Ăzben.
24:11 Most azĂ©rt fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek tĂ©ged; de ĂmĂ© megfosztott tĂ©ged az Ăšr a tisztessĂ©gtõl.
24:12 És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, a kiket kĂĽldöttĂ©l volt hozzám, nem Ăgy szĂłlottam-Ă©, mondván:
24:13 Ha Bálák az õ házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat cselekedjem. A mit az Úr szól, azt szólom.
24:14 Most pedig Ă©n elmegyek ĂmĂ© az Ă©n nĂ©pemhez; jõjj, hadd jelentsem ki nĂ©ked, mit fog cselekedni e nĂ©p a te nĂ©peddel, a következõ idõben.
24:15 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemû ember szózata,
24:16 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.
24:17 Látom õt, de nem most; nézem õt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelbõl; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.
24:18 És Edom [más] birtoka lesz, Szeir az õ ellensége is [másnak] birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.
24:19 És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.
24:20 És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Amálek elsõ a nemzetek között, de végezetre mindenestõl elvész.
24:21 És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erõs a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;
24:22 MĂ©gis el fog pusztulni Kain; a mĂg Assur tĂ©ged fogva viszen.
24:23 Újra kezdé az õ példázó beszédét, és monda: Óh, ki fog élni még, a mikor véghez viszi ezt az Isten?
24:24 És Kittim partjairól hajók [jõnek,] és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestõl elvész.
24:25 Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az õ helyére. És Bálák is elméne az õ útján.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase