11:1 És lõn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, [hogy] rosszul [van dolga.] És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenök az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét.
11:2 Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszünék a tûz.
11:3 És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyulladt vala ellenök az Úrnak tüze.
11:4 De a gyĂĽlevĂ©sz nĂ©p, a mely köztök vala, kĂvánságba esĂ©k, Ă©s Izráel fiai is Ăşjra sĂránkozni kezdĂ©nek, Ă©s mondának: Kicsoda ád nĂ©kĂĽnk hĂşst ennĂĽnk?
11:5 Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra.
11:6 Most pedig a mi lelkĂĽnk eleped, mindennek hĂjával lĂ©vĂ©n; szemĂĽnk elõtt nincs egyĂ©b mint manna.
11:7 (A manna pedig olyan vala mint a kĂłriándrum magva, a szĂne pedig mint a bdelliomnak szĂne.
11:8 Kiomol vala pedig a nĂ©p, Ă©s szedik vala [a mannát], Ă©s õrlik vala kĂ©zimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, Ă©s megfõzik vala fazĂ©kban, Ă©s csinálnak vala abbĂłl pogácsákat: az Ăze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsĂ©.
11:9 Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.)
11:10 És meghallá MĂłzes, hogy sĂr a nĂ©p, az õ nemzetsĂ©ge szerint, kiki az õ sátorának nyĂlása elõtt; Ă©s igen felgerjede az Ăšr haragja, Ă©s nem tetszĂ©k az MĂłzesnek.
11:11 És monda MĂłzes az Ăšrnak: MiĂ©rt nyomorĂtád meg a te szolgádat? Ă©s miĂ©rt nem találĂ©k kegyelmet a te szemeid elõtt, hogy ez egĂ©sz nĂ©pnek terhĂ©t Ă©n reám vetĂ©d?
11:12 Avagy tõlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szûltem-e õt, hogy azt mondod nékem: Hordozd õt a te kebleden, a miképen hordozza a dajka a csecsemõt, arra a földre, a mely felõl megesküdtél az õ atyáinak?
11:13 Hol vegyek Ă©n hĂşst, hogy adjam azt mind ez egĂ©sz nĂ©pnek? mert reám sĂrnak, mondván: Adj nĂ©kĂĽnk hĂşst, hadd egyĂĽnk!
11:14 Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erõm felett van.
11:15 Ha Ăgy cselekszel velem, kĂ©rlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok elõtted, hogy ne lássam az Ă©n nyomorĂşságomat.
11:16 Monda azért az Úr Mózesnek: Gyûjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül, a kikrõl tudod, hogy vénei a népnek és annak elõljárói, és vidd õket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled.
11:17 Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekbõl, a mely te benned van, és teszem õ beléjök, hogy viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.
11:18 A nĂ©pnek pedig mondd meg: KĂ©szĂtsĂ©tek el magatokat holnapra, Ă©s hĂşst esztek; mert sĂrtatok az Ăšr hallására, mondván: Kicsoda ád nĂ©kĂĽnk hĂşst ennĂĽnk? mert jobban vala nĂ©kĂĽnk dolgunk Égyiptomban. AzĂ©rt az Ăšr ád nĂ©ktek hĂşst Ă©s enni fogtok.
11:19 Nem [csak] egy napon esztek, sem kĂ©t napon, sem öt napon, sem tĂz napon, sem hĂşsz napon;
11:20 Hanem egy egĂ©sz hĂłnapig, mĂglen kijön az orrotokon, Ă©s Ăştálatossá lesz elõttetek; mivelhogy megvetettĂ©tek az Urat, a ki közöttetek van; Ă©s sĂrtatok õ elõtte mondván: MiĂ©rt jöttĂĽnk ide ki ÉgyiptombĂłl?
11:21 És monda Mózes: Hatszáz ezer gyalogos e nép, a mely között én vagyok, és te azt mondod: Húst adok nékik, és esznek egy egész hónapig?!
11:22 Nemde juhok és ökrök vágattatnak-é nékik, hogy elég legyen nékik? vagy a tengernek minden hala összegyûjtetik-é nékik, hogy elég legyen nékik?
11:23 Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem?
11:24 Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, és összegyûjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá õket a sátor körül.
11:25 Akkor leszálla az Úr felhõben, és szóla néki, és elszakaszta abból a lélekbõl, a mely vala õ benne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék õ rajtok a lélek, menten prófétálának, de nem többé.
11:26 KĂ©t fĂ©rfiĂş azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád, a másiknak neve MĂ©dád, Ă©s ezeken is megnyugodott vala a lĂ©lek; mert azok is az összeĂrottak közĂĽl valĂłk, de nem mentek vala el a sátorhoz, Ă©s mĂ©gis prĂłfĂ©tálának a táborban.
11:27 Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
11:28 Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az õ választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg õket!
11:29 És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az õ lelkét õ beléjök.
11:30 Ezután visszatére Mózes a táborba, õ és az Izráel vénei.
11:31 És szĂ©l jöve ki az ĂšrtĂłl, Ă©s hoza fĂĽrjeket a tengertõl, Ă©s bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felõl, Ă©s egynapi járásnyira más felõl a tábor körĂĽl, Ă©s mintegy kĂ©t sing magasságnyira a földnek szĂnĂ©n.
11:32 Akkor felkele a nĂ©p [Ă©s] azon az egĂ©sz napon, Ă©s egĂ©sz Ă©jjel, Ă©s az egĂ©sz következõ napon gyĂ»jtĂ©nek magoknak fĂĽrjeket, a ki keveset gyĂ»jtött is, gyĂ»jtött tĂz hĂłmert, Ă©s kiteregetĂ©k azokat magoknak a tábor körĂĽl.
11:33 A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással.
11:34 És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a mohó népet.
11:35 Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és ott valának Haseróthban.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase