22:1 És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezõségen a Jordánon túl, Jérikhó ellenében.
22:2 És mikor látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:
22:3 Igen megrémüle Moáb a néptõl, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.
22:4 Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezõnek pázsitját. (Bálák pedig, Czippórnak fia Moáb királya vala abban az idõben.)
22:5 KĂĽlde azĂ©rt követeket Bálámhoz, a BeĂłr fiához PĂ©thorba, a mely vala a folyĂłvĂz mellett, az õ nĂ©pe fiainak földĂ©re, hogy hĂvják õt, mondván: ĂŤmĂ© nĂ©p jött ki ÉgyiptombĂłl, Ă©s ĂmĂ© ellepte e földnek szĂnĂ©t, Ă©s megtelepszik Ă©n ellenemben.
22:6 Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erõsebb nálamnál; talán erõt vehetek rajta, megverjük õt, és kiûzhetem õt e földbõl; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lesz áldva, és a kit megátkozol, átkozott lesz.
22:7 Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendõmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák izenetét.
22:8 Õ pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.
22:9 Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?
22:10 És monda Bálám az Istennek: Bálák, Czippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, [ezt mondván:]
22:11 ĂŤmĂ© e nĂ©p, a mely kijött ÉgyiptombĂłl, ellepte a földnek szĂnĂ©t; most azĂ©rt jöjj el, átkozd meg azt Ă©rettem, talán megharczolhatok vele, Ă©s kiĂ»zhetem õt.
22:12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj el õ velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.
22:13 Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.
22:14 És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.
22:15 Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál elõkelõbbeket.
22:16 És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Czippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!
22:17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!
22:18 Bálám pedig felele Ă©s monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az õ házát aranynyal Ă©s ezĂĽsttel tele adná is nĂ©kem, nem hághatom át az Ăšrnak, az Ă©n Istenemnek szavát, hogy valamit mĂveljek; kicsinyt vagy nagyot.
22:19 Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?
22:20 És eljöve Isten Bálámhoz Ă©jjel, Ă©s monda nĂ©ki: Ha azĂ©rt jöttek e fĂ©rfiak, hogy elhĂvjanak tĂ©ged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, a mit mondok majd nĂ©ked.
22:21 Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.
22:22 De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala õ. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; õ pedig üget vala az õ szamarán, és két szolgája vala vele.
22:23 És meglátá a szamár az Ăšrnak angyalát, a mint áll vala az Ăşton, Ă©s mezĂtelen fegyvere a kezĂ©ben; letĂ©re azĂ©rt a szamár az ĂştrĂłl, Ă©s mĂ©ne a mezõre; Bálám pedig verĂ© az õ szamarát, hogy visszatĂ©rĂtse azt az Ăştra.
22:24 Azután megálla az Úrnak angyala a szõlõk ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.
22:25 A mint meglátá a szamár az Ăšrnak angyalát, a falhoz szorula, Ă©s a Bálám lábát is oda szorĂtá a falhoz; ezĂ©rt ismĂ©t megverĂ© azt.
22:26 Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.
22:27 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.
22:28 És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?
22:29 Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.
22:30 És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, a melyen járni szoktál, a mióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled e képen cselekedni? Az pedig felele: Nem.
22:31 És megnyitá az Ăšr a Bálám szemeit, Ă©s látá az Ăšr angyalát, a mint áll vala az Ăştban, Ă©s mezĂtelen fegyverĂ©t az õ kezĂ©ben; akkor meghajtá magát Ă©s arczra borula.
22:32 Az Ăšrnak angyala pedig monda nĂ©ki: MiĂ©rt verted meg a te szamaradat immár három Ăzben? ĂŤmĂ© Ă©n jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az Ăşt Ă©n elõttem.
22:33 És meglátott engem a szamár, Ă©s kitĂ©rt Ă©n elõttem immár három Ăzben; ha ki nem tĂ©rt volna elõlem, most meg is öltelek volna tĂ©ged, õt pedig Ă©letben hagytam volna.
22:34 Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz elõttem az útban. Most azért, ha nem tetszik [ez] néked, visszatérek.
22:35 Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal a mit én mondok majd néked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.
22:36 Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak [egyik] városába, a mely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.
22:37 És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem kĂĽldözgettem-Ă© hozzád, hogy hĂvjanak tĂ©ged? MiĂ©rt nem jösz vala Ă©n hozzám? Avagy valĂłban nem tisztelhetnĂ©lek meg tĂ©ged?
22:38 Bálám pedig monda Báláknak: Ímé eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é [magamtól] valamit? A mi mondani valót Isten ád az én számba, azt mondom.
22:39 És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.
22:40 És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, a kik vele valának.
22:41 Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé õt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase