21:1 Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
21:2 És Ă©n János látám a szent várost, az Ăşj Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkĂ©szĂtve, mint egy fĂ©rje számára felĂ©kesĂtett menyasszony.
21:3 És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbõl: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök.
21:4 És az Isten eltöröl minden könyet az õ szemeikrõl; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk elmúltak.
21:5 És monda az, a ki a királyiszĂ©ken ĂĽl vala: ĂŤmĂ© mindent Ăşjjá teszek. És monda nĂ©kem: ĂŤrd meg, mert e beszĂ©dek hĂvek Ă©s igazak.
21:6 És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
21:7 A ki gyõz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
21:8 A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bûbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tûzzel és kénkõvel égõ tóban [lesz], a mi a második halál.
21:9 És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
21:10 És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentõl szállott alá a mennybõl.
21:11 Benne vala az Isten dicsõsége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kõhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kõhöz;
21:12 És nagy Ă©s magas kõfala vala, tizenkĂ©t kapuja, Ă©s a kapukon tizenkĂ©t angyal, Ă©s felĂrott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkĂ©t törzsĂ©nek [nevei:]
21:13 Napkeletrõl három kapu; északról három kapu; délrõl három kapu: napnyugotról három kapu.
21:14 És a város kõfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
21:15 A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vesszõ, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kõfalát.
21:16 És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszõvel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlõ.
21:17 És megméré annak kõfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
21:18 És kõfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
21:19 És a város kõfalának alapjai Ă©kesĂtve valának mindenfĂ©le drágakövekkel. Az elsõ alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczĂ©don; a negyedik smaragd;
21:20 Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21:21 A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngybõl vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
21:22 És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
21:23 És a városnak nincs szĂĽksĂ©ge a napra, sem a holdra, hogy világĂtsanak benne; mert az Isten dicsõsĂ©ge megvilágosĂtotta azt, Ă©s annak szövĂ©tneke a Bárány.
21:24 És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az õ dicsõségöket és tisztességöket abba viszik.
21:25 És annak kapui be nem záratnak nappal ( éjszaka ugyanis ott nem lesz);
21:26 És a pogányok dicsõségét és tisztességét abba viszik.
21:27 És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki Ăştálatosságot Ă©s hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beĂrattak az Ă©let könyvĂ©be, a mely a BárányĂ©.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase