6:1 És látám, mikor a Bárány a pecsétekbõl egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jõjj és lásd.
6:2 És látám, Ă©s ĂmĂ© egy fehĂ©r lĂł, Ă©s a rajta ĂĽlõnĂ©l Ăjj vala; Ă©s adatĂ©k nĂ©ki korona; Ă©s kijöve gyõzve, Ă©s hogy gyõzzön.
6:3 És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jõjj és lásd.
6:4 És elõjõve egy másik, veres ló, és a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földrõl, és hogy [az emberek] egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.
6:5 És mikor felnyitotta a harmadik pecsĂ©tet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jõjj Ă©s lásd. Látám azĂ©rt, Ă©s ĂmĂ© egy fekete lĂł; Ă©s annak, a ki azon ĂĽle, egy mĂ©rleg vala kezĂ©ben.
6:6 És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.
6:7 És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jõjj és lásd.
6:8 És látám, Ă©s ĂmĂ© egy sárgaszĂnĂ» lĂł; Ă©s a ki rajta ĂĽle, annak a neve halál, Ă©s a pokol követi vala azt; Ă©s adatĂ©k azoknak hatalom a földnek negyedrĂ©szĂ©n, hogy öljenek fegyverrel Ă©s Ă©hsĂ©ggel Ă©s halállal Ă©s a földnek fenevadai által.
6:9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.
6:10 És kiáltának nagy szĂłval, mondván: Uram, te szent Ă©s igaz, meddig nem ĂtĂ©lsz mĂ©g, Ă©s nem állasz bosszĂşt a mi vĂ©rĂĽnkĂ©rt azokon, a kik a földön laknak?
6:11 Akkor adatának azoknak egyenkĂ©nt fehĂ©r ruhák; Ă©s mondatĂ©k nĂ©kik, hogy mĂ©g egy kevĂ©s ideig nyugodjanak, a mĂg beteljesedik mind az [õ] szolgatársaik[nak], mind az õ atyjokfiai[nak száma, ]a kiknek meg kell öletniök, a mint õk is [megölettek.]
6:12 Azután látám, mikor a hatodik pecsĂ©tet felnyitotta, Ă©s ĂmĂ© nagy földindulás lõn, Ă©s a nap feketĂ©vĂ© lõn mint a szõrzsák, Ă©s a hold egĂ©szen olyan lõn, mint a vĂ©r;
6:13 És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
6:14 És az Ă©g eltakarodĂ©k, mint mikor a papĂrtekercset összegöngyölĂtik; Ă©s minden hegy Ă©s sziget helyĂ©bõl elmozdĂttatĂ©k.
6:15 És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kõszikláiba;
6:16 És mondának a hegyeknek Ă©s a kõszikláknak: Essetek mi reánk Ă©s rejtsetek el minket annak szĂne elõl, a ki a királyiszĂ©kben ĂĽl, Ă©s a Bárány haragjátĂłl:
6:17 Mert eljött az õ haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase