14:1 És látám, Ă©s ĂmĂ© egy Bárány áll vala Sion hegyĂ©n, Ă©s õ vele száznegyvennĂ©gy ezeren, a kiknek homlokán Ărva vala az õ Atyjának neve.
14:2 És hallék szózatot az égbõl, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az õ hárfájokkal hárfáznak vala;
14:3 És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék elõtt, és a négy lelkes állat elõtt és a Vének elõtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földrõl.
14:4 Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertõztették meg magokat; mert szûzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.
14:5 És az õ szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke elõtt feddhetetlenek.
14:6 És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,
14:7 Ezt mondván nagy szĂłval: FĂ©ljĂ©tek az Istent, Ă©s nĂ©ki adjatok dicsõsĂ©get: mert eljött az õ ĂtĂ©letĂ©nek Ăłrája; Ă©s imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet Ă©s a földet, Ă©s a tengert Ă©s a vizek forrásait.
14:8 És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az õ paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.
14:9 És harmadik angyal [is] követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,
14:10 Az is iszik az Isten haragjának borábĂłl, a mely elegyĂtetlenĂĽl töltetett az õ haragjának poharába: Ă©s kĂnoztatik tĂ»zzel Ă©s kĂ©nkõvel a szent angyalok elõtt Ă©s a Bárány elõtt;
14:11 És az õ kĂnlĂłdásuknak fĂĽstje felmegy örökkön örökkĂ©; Ă©s nem lesz nyugalmuk Ă©jjel Ă©s nappal, a kik imádják a fenevadat Ă©s annak kĂ©pĂ©t, Ă©s ha valaki az õ nevĂ©nek bĂ©lyegĂ©t felveszi.
14:12 Itt van a szenteknek békességes tûrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!
14:13 És hallék az égbõl szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az õ fáradságuktól, és az õ cselekedeteik követik õket.
14:14 És látám, Ă©s ĂmĂ© vala egy fehĂ©r felhõ; Ă©s a felhõn ĂĽle [valaki,] hasonlĂł az embernek Fiához, a fejĂ©n arany korona, Ă©s a kezĂ©ben Ă©les sarlĂł.
14:15 És más angyal jöve ki a templombĂłl, nagy szĂłval kiáltván annak, a ki a felhõn ĂĽl vala: IndĂtsd a sarlĂłdat Ă©s arass; mert a földnek aratni valĂłja megszáradt.
14:16 Bocsátá azért, a ki a felhõn ül vala az õ sarlóját a földre; és learattaték a föld.
14:17 És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala.
14:18 Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tûzön, és kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szõleinek gerézdeit; mert megértek annak szõlei.
14:19 Bocsátá azért az angyal az õ éles sarlóját a földre, és a földnek szõleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába.
14:20 És megtaposták a borsajtĂłt a városon kĂvĂĽl, Ă©s vĂ©r jöve ki a borsajtĂłbĂłl a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase