12:1 És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az õ fejében tizenkét csillagból korona;
12:2 A ki terhes vala, Ă©s akarván szĂ»lni, kiált vala, Ă©s kĂnlĂłdik vala a szĂ»lĂ©sben.
12:3 LáttatĂ©k más jel is az Ă©gben, Ă©s ĂmĂ© [vala] egy nagy veres sárkány, a kinek hĂ©t feje vala Ă©s tĂz szarva, Ă©s az õ fejeiben hĂ©t korona;
12:4 És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szûlõ asszony elé, hogy mikor szûl, annak fiát megegye.
12:5 És szûle fiú-magzatot, a ki vasvesszõvel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az õ királyiszékéhez.
12:6 Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentõl kĂ©szĂtett helye van, hogy ott táplálják õt ezer kĂ©tszáz hatvan napig.
12:7 És lõn az égben viaskodás: Mihály és az õ angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az õ angyalai;
12:8 De nem vehetének diadalmat, és az õ helyök sem találtaték többé a mennyben.
12:9 És vettetĂ©k a nagy sárkány, ama rĂ©gi kĂgyĂł, a ki neveztetik ördögnek Ă©s a Sátánnak, ki mind az egĂ©sz föld kereksĂ©gĂ©t elhiteti, vettetĂ©k a földre, Ă©s az õ angyalai [is] õ vele levettetĂ©nek.
12:10 És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erõ, és a mi Istenünknek országa, és az õ Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala õket éjjel és nappal a mi Istenünk elõtt.
12:11 És õk legyõztĂ©k azt a Bárány vĂ©rĂ©Ă©rt, Ă©s az õ bizonyságtĂ©telöknek beszĂ©dĂ©Ă©rt; Ă©s az õ Ă©letöket nem kĂmĂ©ltĂ©k mind halálig.
12:12 Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
12:13 Mikor azért látta a sárkány, hogy õ levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szûlte.
12:14 De adatĂ©k az asszonynak kĂ©t nagy sasszárny, hogy a kĂgyĂł elõl elrepĂĽljön a pusztába az õ helyĂ©re, hogy tápláltassĂ©k ott ideig, idõkig, Ă©s az idõnek felĂ©ig.
12:15 És bocsáta a kĂgyĂł az õ szájábĂłl az asszony után vizet, mint egy folyĂł vizet, hogy azt a folyĂłvĂzzel elragadtassa.
12:16 De segĂtsĂ©gĂĽl lõn a föld az asszonynak, Ă©s megnyitá a föld az õ száját, Ă©s elnyelĂ© a folyĂłvizet, a melyet a sárkány az õ szájábĂłl bocsátott.
12:17 Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az õ magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megõrzõivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
12:18 És álla a tengernek fövenyére.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase