12:1 És abban az idõben felkĂ©l Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te nĂ©ped fiaiĂ©rt áll, mert nyomorĂşságos idõ lesz, a milyen nem volt attĂłl fogva, hogy nĂ©p kezdett lenni, mindezideig. És abban az idõben megszabadul a te nĂ©ped; a ki csak beĂrva találtatik a könyvben.
12:2 És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
12:3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.
12:4 Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végsõ idõig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
12:5 És szĂ©ttekintĂ©k Ă©n, Dániel, Ă©s ĂmĂ© másik kettõ álla [ott,] egyik a folyĂłvĂz partján innĂ©t, a másik tĂşl a folyĂłvĂz partján.
12:6 És mondá [egyik] a gyolcsba öltözött fĂ©rfiĂşnak, a ki a folyĂłvĂz felett vala: Mikor lesz vĂ©gök e csudadolgoknak?
12:7 És hallám a gyolcsba öltözött fĂ©rfiĂşt, a ki a folyĂłvĂz felett vala, hogy felemelĂ© az õ jobb kezĂ©t Ă©s bal kezĂ©t az Ă©g felĂ©, Ă©s megeskĂĽvĂ©k az örökkĂ© Ă©lõre, hogy ideig, idõkig Ă©s fĂ©l idõig, Ă©s mikor elvĂ©gezik a szent nĂ©p erejĂ©nek rontását, mindezek elvĂ©geztetnek.
12:8 Én pedig hallám [ezt,] de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?
12:9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.
12:10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,
12:11 És az idõtõl fogva, hogy elvĂ©tetik a mindennapi áldozat, Ă©s feltĂ©tetik a pusztĂtĂł Ăştálatosság, ezerkĂ©tszáz Ă©s kilenczven nap lesz.
12:12 Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.
12:13 Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase