5:1 Belsazár király nagy lakomát szerze az õ ezer fõemberének, és az ezer elõtt bort ivék.
5:2 Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elõ az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az õ atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az õ fõemberei, az õ feleségei és az õ ágyasai.
5:3 Akkor elõhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az õ fõemberei, az õ feleségei és az õ ágyasai.
5:4 Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kõisteneket.
5:5 Abban az Ăłrában emberi kĂ©znek ujjai tĂĽnĂ©nek fel, Ă©s Ărának a gyertyatartĂłval szemben a király palotájának meszelt falán, Ă©s a király nĂ©zĂ© azt a kĂ©zfejet, a mely Ăr vala.
5:6 Ekkor a király ábrázatja megváltozĂ©k, Ă©s az õ gondolatai megháborĂták õt, Ă©s derekának inai megoldĂłdának Ă©s az õ tĂ©rdei egymáshoz verõdĂ©nek.
5:7 Erõsen kiáltozĂ©k a király, hogy hozzák elõ a varázslĂłkat, a Káldeusokat Ă©s jövendölõket. SzĂłla a király Ă©s monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az Ărást, Ă©s annak Ă©rtelmĂ©t megjelenti nĂ©kem, bĂborba öltöztetik Ă©s aranyláncz lesz a nyakában, Ă©s mint harmadik parancsol az országban.
5:8 Akkor bemenĂ©nek a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az Ărást, sem annak Ă©rtelmĂ©t megfejteni a királynak.
5:9 Akkor Belsazár király igen megrettene, és az õ ábrázatja elváltozék rajta, és az õ fõemberei is megzavarodának.
5:10 A királyasszony a király és az õ fõembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, [és] szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
5:11 Van egy fĂ©rfiĂş a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, Ă©s a te atyád idejĂ©ben Ă©rtelem, tudomány, Ă©s az istenek bölcsesĂ©gĂ©hez hasonlĂł bölcsesĂ©g találtatĂ©k benne, Ă©s a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az ĂrástudĂłk, varázslĂłk, Káldeusok Ă©s jövendölõk fejĂ©vĂ© tõn; igen, a te atyád, a király;
5:12 Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most [azért] hivattassék elõ Dániel, és õ megjelenti az értelmet.
5:13 Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
5:14 És a ki felõl hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
5:15 Csak imĂ©nt hozatának elĂ©m a bölcsek Ă©s varázslĂłk, hogy elolvassák ezt az Ărást Ă©s jelentĂ©sĂ©t tudassák velem; de nem tudják a dolog Ă©rtelmĂ©t megjelenteni.
5:16 De felõled azt hallottam, hogy te tudod az Ă©rtelmet megfejteni Ă©s a titkokat megoldani; most azĂ©rt, ha el tudod olvasni ezt az Ărást Ă©s Ă©rtelmĂ©t nĂ©kem megmondani, bĂborba öltöztetel Ă©s aranyláncz lesz a nyakadon, Ă©s mint harmadik uralkodol az országban.
5:17 Erre Dániel felele, Ă©s monda a királynak: AjándĂ©kaid tiĂ©id legyenek, Ă©s adományaidat másnak adjad, mindazáltal az Ărást elolvasom a királynak, Ă©s jelentĂ©sĂ©t megmondom nĂ©ki.
5:18 Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsõséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
5:19 És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tõle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
5:20 De mikor a szĂve felfuvalkodott, Ă©s a lelke megkemĂ©nyedett megátalkodottan: levettetĂ©k az õ birodalmának királyi szĂ©kĂ©bõl, Ă©s dicsõsĂ©gĂ©t elvevĂ©k tõle;
5:21 És az emberek fiai közĂĽl kivettetĂ©k, Ă©s az õ szĂve olyanná lõn, mint a barmokĂ©; Ă©s a vadszamarakkal lõn az õ lakása, Ă©s fĂ»vel etettĂ©k õt, mint az ökröket, Ă©s a teste Ă©gi harmattal öntöztetett, mĂg megismerĂ©, hogy a felsĂ©ges Isten uralkodik az emberek országán, Ă©s azt helyezteti arra, a kit akar.
5:22 És te, Belsazár, az õ fia, nem aláztad meg a szĂvedet, noha mindezt tudtad.
5:23 Sõt felemelkedtĂ©l az egek Ura ellen, Ă©s az õ házának edĂ©nyeit elõdbe hozták, Ă©s te Ă©s a te fõembereid, a te felesĂ©geid Ă©s a te ágyasaid bort ittak azokbĂłl; Ă©s az ezĂĽst- Ă©s arany-, Ă©rcz-, vas-, fa- Ă©s kõisteneket dĂcsĂ©rĂ©d, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem Ă©rtenek; az Istent pedig, a kinek kezĂ©ben van a te lelked, Ă©s elõtte minden te Ăştad, nem dicsõĂtetted.
5:24 AzĂ©rt kĂĽldetett õ általa ez a kĂ©z, Ă©s jegyeztetett fel ez az Ărás.
5:25 És ez az Ărás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
5:26 Ez [pedig] e szavaknak az értelme: Mene, [azaz] számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
5:27 Tekel, [azaz] megmĂ©rettĂ©l a mĂ©rlegen Ă©s hĂjjával találtattál.
5:28 Peresz, [azaz] elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
5:29 Akkor szĂłla Belsazár, Ă©s öltöztettĂ©k Dánielt bĂborba, Ă©s aranylánczot [vetĂ©nek] nyakába, Ă©s kikiálták felõle, hogy õ parancsol mint harmadik az országban.
5:30 Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.
5:31 És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendõs korában.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase