12:1 Ă–rvendezz a te ifjuságodban, Ă©s vĂdámĂtson meg tĂ©ged a te szĂved a te ifjĂşságodnak idejĂ©ben, Ă©s járj a te szĂvednek Ăştaiban, Ă©s szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekĂ©rt az Isten tĂ©gedet ĂtĂ©letre von!
12:2 Vesd el a haragot a te szĂvedbõl, Ă©s vesd el a gonoszt a te testedbõl; mert az ifjĂşság Ă©s a hajnal hiábavalĂłság.
12:3 És emlĂ©kezzĂ©l meg a te Teremtõdrõl a te ifjĂşságodnak idejĂ©ben, mĂg a veszedelemnek napjai el nem jõnek, Ă©s mĂg el nem jõnek az esztendõk, melyekrõl azt mondod: nem szeretem ezeket!
12:4 A mĂg a nap meg nem setĂ©tedik, a világossággal, a holddal Ă©s csillagokkal egybe; Ă©s a sĂ»rĂ» felhõk ismĂ©t visszatĂ©rnek az esõ után.
12:5 Az idõben, mikor megremegnek a háznak õrizõi, és megrogynak az erõs férfiak, és megállanak az õrlõ leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézõk.
12:6 És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklõ leányok.
12:7 Minden halmocskátĂłl is fĂ©lnek, Ă©s [mindenfĂ©le] ijedelmek vannak az Ăşton, Ă©s a mandolafa megvirágzik, Ă©s a sáska [nehezen ]vonszolja magát, Ă©s kipattan a kapor; mert elmegy az ember az õ örökös házába, Ă©s az utczán körĂĽl járnak a sĂrĂłk.
12:8 Minekelõtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
12:9 És a por földdé lenne, mint azelõtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
12:10 Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!
12:11 És azonfelĂĽl, hogy a prĂ©dikátor bölcs volt, mĂ©g a nĂ©pet is tudományra tanĂtotta, Ă©s fontolgatott, Ă©s tudakozott, Ă©s Ărt sok bölcs mondást.
12:12 És igyekezett a prĂ©dikátor megtudni sok kivánságos beszĂ©deket, igaz Ărást Ă©s igaz beszĂ©deket.
12:13 A bölcseknek beszĂ©dei hasonlatosak az ösztökĂ©hez, Ă©s mint a szegek, erõsen le vannak verve a gyĂĽlekezetek tanĂtĂłinak [szavai;] melyek egy pásztortĂłl adattak.
12:14 Mindezekbõl, fiam, intessĂ©l meg: a sok könyvek Ărásának nincs vĂ©ge, Ă©s a sok tanulás fáradságára van a testnek.
12:15 A dolognak summája, mindezeket hallván, [ez:] az Istent féljed, és az õ parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fõdolga!
12:16 Mert minden cselekedetet az Isten ĂtĂ©letre elõhoz, minden titkos dologgal, akár jĂł, akár gonosz [legyen az.]
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase