7:1 Jobb a jĂł hĂr a drága kenetnĂ©l; Ă©s a halálnak napja jobb az õ szĂĽletĂ©sĂ©nek napjánál.
7:2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.
7:3 Jobb a szomorĂşság a nevetĂ©snĂ©l; mert az orczának szomorĂşsága által jobbá lesz a szĂv.
7:4 A bölcseknek elmĂ©je a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elmĂ©je a vĂgasságnak házában.
7:5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
7:6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!
7:7 Mert a zsarolás megbolondĂtja a bölcs [embert] is, Ă©s az elmĂ©t elveszti az ajándĂ©k.
7:8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.
7:9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.
7:10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.
7:11 Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják.
7:12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.
7:13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?
7:14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.
7:15 Mindent láttam az Ă©n hiábavalĂłságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvĂ©sz; Ă©s van gonosz ember, a ki [az õ Ă©letĂ©nek napjait] meghosszabbĂtja az õ gonoszságában.
7:16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?
7:17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?
7:18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!
7:19 A bölcsesĂ©g megerõsĂti a bölcset inkább, mint tĂz hatalmas, a kik a városban vannak.
7:20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.
7:21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.
7:22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.
7:23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala.
7:24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?
7:25 FordĂtám Ă©n magamat Ă©s az Ă©n szĂvemet a bölcsesĂ©gnek Ă©s az okoskodásnak tudására, kutatására Ă©s keresĂ©sĂ©re; azonkĂ©pen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, Ă©s a tĂ©velygĂ©snek balgatagságát.
7:26 És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szĂve olyan, mint a tõr Ă©s a hálĂł, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attĂłl; a bĂ»nös pedig megfogattatik attĂłl.
7:27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,
7:28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.
7:29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase