3:1 Mindennek rendelt ideje [van], és ideje [van] az ég alatt minden akaratnak.
3:2 Ideje [van] a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
3:3 Ideje [van] a megölĂ©snek Ă©s ideje a meggyĂłgyĂtásnak; ideje a rontásnak Ă©s ideje az Ă©pĂtĂ©snek.
3:4 Ideje [van] a sĂrásnak Ă©s ideje a nevetĂ©snek; ideje a jajgatásnak Ă©s ideje a szökdelĂ©snek.
3:5 Ideje [van] a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyûjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstõl való eltávozásnak.
3:6 Ideje [van] a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megõrzésnek és ideje az eldobásnak.
3:7 Ideje [van] a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
3:8 Ideje [van] a szeretésnek és ideje a gyûlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
3:9 Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben õ munkálkodik?
3:10 Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.
3:11 Mindent szépen csinált az õ idejében, e világot is adta az [emberek ]elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja [mindazt] a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettõl fogva mindvégig.
3:12 Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen [kiki,] és hogy [a maga] javát cselekedje az õ életében.
3:13 De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az õ egész munkájából, az Istennek ajándéka.
3:14 Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökkĂ©, ahhoz nincs mit adni Ă©s abbĂłl nincs mit elvenni; Ă©s az Isten ezt a vĂ©gre mĂveli, hogy az õ orczáját rettegjĂ©k.
3:15 A mi [most] történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
3:16 Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ĂtĂ©letnek helyĂ©n hamisság, Ă©s az igazságnak helyĂ©n latorság van.
3:17 És mondĂ©k magamban: az igazat Ă©s a hamisat megĂtĂ©li az Isten; mert minden [ember] akaratjának ideje van, Ă©s minden dolognak õ nála.
3:18 ĂŤgy szĂłlĂ©k azĂ©rt magamban: az emberek fiai miatt [van ez Ăgy], hogy kiválogassa õket az Isten, Ă©s hogy meglássák, hogy õk magokban vĂ©ve az oktalan állatok[hoz hasonlĂłk].
3:19 Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlõ végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.
3:20 Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.
3:21 Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?
3:22 Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az õ dolgaiban, mivelhogy ez az õ része [e világban:] mert ki hozhatja õt [vissza,] hogy lássa, mi lesz õ utána?
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase