9:1 Mikor adám az Ă©n szĂvemet a bölcsesĂ©gnek megtudására, Ă©s hogy megvizsgáljak [minden] fáradságot, a mely e földön törtĂ©nik, (mert sem Ă©jjel, sem nappal [az emberek] szeme álmot nem lát):
9:2 Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sõt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.
9:3 Mert mindezt szĂvemre vettem, Ă©s pedig azĂ©rt, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak Ă©s bölcsek Ă©s azoknak minden cselekedetei Isten kezĂ©ben vannak; szeretet is, gyĂ»lölet is, nem tudják az emberek, mind ez elõttĂĽk van.
9:4 Minden olyan, hogy mindenkit [érhet], egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bûnösnek, az esküvõnek úgy, mint a ki féli az esküvést.
9:5 Mind az Ă©g alatt valĂł dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlõ szerencsĂ©jök van; Ă©s az emberek fiainak szĂve is teljes gonoszsággal, Ă©s elmĂ©jökben minden bolondság van, a mĂg Ă©lnek, azután pedig a halottak közĂ© [mennek.]
9:6 Mert akárkinek, valaki minden élõk közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élõ eb, hogynem a megholt oroszlán.
9:7 Mert az élõk tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.
9:8 Mind szeretetök, mind gyûlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.
9:9 No azĂ©rt egyed vĂgassággal a te kenyeredet, Ă©s igyad jĂł szĂvvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!
9:10 A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedrõl el ne fogyatkozzék.
9:11 Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket [Isten] adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.
9:12 Valamit hatalmadban van cselekedni erõd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendõ vagy.
9:13 FordĂtván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsakĂ© a futás, Ă©s nem az erõsekĂ© a viadal, Ă©s nem a bölcsekĂ© a kenyĂ©r, Ă©s nem az okosokĂ© a gazdagság, Ă©s nem a tudĂłsokĂ© a kedvessĂ©g; hanem idõ szerint Ă©s törtĂ©netbõl lesznek mindezek.
9:14 Mert nem is tudja az ember az õ idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tõrben, miképen ezek, azonképen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljõ reájok hirtelenséggel.
9:15 Ezt is bölcseségnek láttam a nap alatt, és ez én elõttem nagy volt.
9:16 [Tudniillik, hogy egy] kicsiny város [volt,] Ă©s abban kevĂ©s ember [volt,] Ă©s eljött az ellen hatalmas király, Ă©s azt körĂĽlvette, Ă©s az ellen nagy erõssĂ©geket Ă©pĂtett.
9:17 És találtatott abban [egy] szegĂ©ny ember, a ki bölcs volt, Ă©s az õ bölcsesĂ©gĂ©vel a várost megszabadĂtotta; de senki meg nem emlĂ©kezett arrĂłl a szegĂ©ny emberrõl.
9:18 Akkor én azt mondám: jobb a bölcseség az erõsségnél; de a szegénynek bölcsesége útálatos, és az õ beszédit nem hallgatják meg.
9:19 A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását.
9:20 Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál; és egy bûnös sok jót veszt el.
9:21 A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbĂĽdösĂtik, megerjesztik; [azonkĂ©pen] hathatĂłsabb a bölcsesĂ©gnĂ©l, tisztessĂ©gnĂ©l egy kicsiny balgatagság.
9:22 A bölcs embernek szĂve az õ jobbkezĂ©nĂ©l [van;] a bolondnak pedig szĂve balkezĂ©nĂ©l.
9:23 A bolond, mikor az úton jár is, az õ elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy õ bolond.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase