33:1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
33:2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
33:3 Igaz szívből [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
33:4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
33:5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
33:6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
33:7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
33:8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
33:9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
33:10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
33:11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
33:12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
33:13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
33:14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
33:15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
33:16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
33:17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
33:18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
33:19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
33:20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
33:21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
33:22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
33:23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
33:24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
33:25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
33:26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
33:27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
33:28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
33:29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
33:30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
33:31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
33:32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33:33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase