7:1 És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.
7:2 És felelvén egy fõember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda [Elizeus:] Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belõle.
7:3 A kapu elõtt pedig volt négy bélpoklos férfi, a kik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk [éhen]?
7:4 Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.
7:5 És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; Ă©s mikor odaĂ©rtek a Siriabeliek táborának szĂ©lĂ©hez, ĂmĂ© már nem volt ott senki.
7:6 Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jõjjenek.
7:7 És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, a mint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.
7:8 Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és [abból] [is] hozának és elmenvén, elrejték.
7:9 És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának.
7:10 És elmenĂ©nek, Ă©s kiáltának a város kapuján állĂłnak, Ă©s elbeszĂ©lĂ©k nĂ©kik, mondván: OdamentĂĽnk volt a Siriabeliek táborába, Ă©s ĂmĂ© már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak Ă©s szamarak vannak kikötve, Ă©s a sátorok Ăşgy, a mint voltak.
7:11 Kiáltának azĂ©rt a kapunállĂłk, Ă©s hĂrrĂ© tevĂ©k ott benn a király házában.
7:12 És felkele éjszaka a király, és monda az õ szolgáinak: Megmondom néktek, mit csinálnak velünk a Siriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és [csak] azért mentek ki a táborból, hogy elrejtõzzenek a mezõn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk õket elevenen, és bemegyünk a városba.
7:13 Akkor felele egy az õ szolgái közĂĽl, Ă©s monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közĂĽl, a melyek a városban megmaradtak, ötöt, - ĂmĂ© Ă©pen olyanok ezek, mint Izráelnek egĂ©sz sokasága, a mely megmaradt; ĂmĂ© Ă©pen olyanok ezek, mint Izráel egĂ©sz sokasága, a mely elpusztult, - Ă©s kĂĽldjĂĽk ki, hadd lássuk meg.
7:14 És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a siriaiak táborába, mondván: Menjetek el és nézzétek meg.
7:15 És mikor utánuk mentek egĂ©sz a Jordánig, ĂmĂ© az egĂ©sz Ăşt rakva volt ruhákkal Ă©s edĂ©nyekkel, a melyeket a siriaiak a sietsĂ©gben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, Ă©s elmondák ezt a királynak:
7:16 Kiment a nép, és kirabolta a Siriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.
7:17 A király pedig azt a fõembert, a kinek kezére [szokott ]támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá õt a kapuban, és meghala, a mint az Isten embere megmondotta, a ki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.
7:18 Úgy történt, a mint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.
7:19 És ezt felelte volt a fõember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? és õ azt mondotta rá: Ímé te szemeiddel meg fogod látni; de nem eszel belõle.
7:20 És teljesen Ăgy törtĂ©nt vele, mert eltapodá õt a nĂ©p a kapuban Ă©s meghalt.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase