5:1 És Naámán, a siriai király seregĂ©nek fõvezĂ©re, az õ ura elõtt igen nagy fĂ©rfiĂş Ă©s nagyrabecsĂĽlt volt, mert általa szabadĂtotta volt meg az Ăšr Siriát; Ă©s az a fĂ©rfi vitĂ©z hõs, [de] bĂ©lpoklos volt.
5:2 [Egyszer] portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.
5:3 És monda ez az õ asszonyának: Vajha az Ă©n uram szembe lenne azzal a prĂłfĂ©tával, a ki Samariában [van,] kĂ©tsĂ©g nĂ©lkĂĽl meggyĂłgyĂtaná õt az õ bĂ©lpoklosságábĂłl.
5:4 És [Naámán] bemĂ©ne, Ă©s elbeszĂ©lĂ© az õ urának, mondván: ĂŤgy s Ăgy szĂłlott az Izráel országábĂłl valĂł leány!
5:5 Akkor monda Siria királya: Menj el, Ă©s Ăm levelet kĂĽldök az Izráel királyának. ElmĂ©ne azĂ©rt Ă©s võn magával tĂz tálentom ezĂĽstöt Ă©s hatezer aranyat, azon felĂĽl tĂz öltözõ ruhát.
5:6 És elvivĂ© a levelet az Izráel királyának, ezt Ărván: Mikor e levĂ©l hozzád Ă©rkezik, ĂmĂ© az Ă©n szolgámat, Naámánt azĂ©rt kĂĽldöttem hozzád, hogy õt gyĂłgyĂtsd meg bĂ©lpoklosságábĂłl.
5:7 De a mikor elolvasta az Izráel királya a levelet, megszaggatá az õ ruháit Ă©s monda: Isten vagyok-e Ă©n, hogy öljek Ă©s elevenĂtsek, hogy ez Ă©n hozzám kĂĽld, hogy gyĂłgyĂtsam meg e fĂ©rfiĂşt az õ bĂ©lpoklosságábĂłl? VegyĂ©tek eszetekbe Ă©s lássátok, hogy csak okot keres ellenem.
5:8 Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jõjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.
5:9 És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja elõtt.
5:10 És külde Elizeus követet õ hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.
5:11 Akkor megharaguvĂ©k Naámán Ă©s elment, Ă©s Ăgy szĂłlt: ĂŤme Ă©n azt gondoltam, hogy kijõ hozzám, Ă©s elõállván, segĂtsĂ©gĂĽl hĂvja az Ăšrnak, az õ IstenĂ©nek nevĂ©t, Ă©s kezĂ©vel megilleti a [beteg] helyeket, Ă©s Ăşgy gyĂłgyĂtja meg a kiĂĽtĂ©st.
5:12 Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.
5:13 De hozzá menének az õ szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor [csak] azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?
5:14 BemĂ©ne azĂ©rt a Jordánba, Ă©s belemerĂtĂ© magát abba hĂ©tszer az Isten emberĂ©nek beszĂ©de szerint, Ă©s megĂşjult az õ teste, mint egy kis gyermek teste, Ă©s megtisztult.
5:15 Azután visszatért egész kiséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla elõtte, és monda: Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, [ez] ajándékot a te szolgádtól.
5:16 Ă• pedig monda: Él az Ăšr, a ki elõtt állok, hogy el nem veszem. KĂ©nyszerĂti vala pedig õt, hogy elvegye; de õ nem akará.
5:17 És monda Naámán: Ha nem; adj kĂ©rlek a te szolgádnak e földbõl annyit, a mennyit elbĂr kĂ©t öszvĂ©r; mert a te szolgád többĂ© Ă©gõáldozattal, vagy egyĂ©b áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Ăšrnak.
5:18 Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és õ az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában: azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban.
5:19 És monda néki [Elizeus:] Eredj el békességgel. És mikor elment õ tõle úgy egy mértföldnyire,
5:20 Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt gondolta: Ímé az én uram megkimélé ezt a Siriabeli Naámánt, és nem akará tõle elvenni, a mit hozott volt; él az Úr, hogy utána futok, és valamit kérek tõle.
5:21 És utána futott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán õt, hogy utána fut, leugrott a szekérbõl és eleibe méne és monda: Rendben van minden?
5:22 És monda: Rendben. Az én uram küldött engem, ezt mondván: Ímé most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyérõl a próféták fiai közül: adj kérlek azoknak egy tálentom ezüstöt és két öltözõ ruhát.
5:23 És monda Naámán: KĂ©rlek vĂ©gy kĂ©t tálentomot. És kĂ©nyszerĂtĂ© õt Ă©s egybeköte kĂ©t tálentom ezĂĽstöt kĂ©t zsákba, Ă©s kĂ©t öltözõ ruhát, Ă©s azokat kĂ©t szolgájának adá, a kik elõtte vittĂ©k azokat.
5:24 De mikor a dombhoz ért, elvette tõlök azokat, és elrejté egy házban, és elbocsátá a férfiakat, és elmenének.
5:25 Õ pedig bemenvén, megálla az õ ura elõtt, és monda néki Elizeus: Honnét, Géházi? Felele: Nem ment a te szolgád sehová.
5:26 Ă• pedig monda nĂ©ki: Nem ment-Ă© el az Ă©n szĂvem [veled,] mikor az a fĂ©rfiĂş leszállott szekerĂ©bõl elõdbe? Most az ideje, hogy szerezz ezĂĽstöt, Ă©s hogy vĂ©gy ruhákat, olajfákat, szõlõket, juhokat, barmokat, szolgákat Ă©s szolgálĂłleányokat?!
5:27 Azért rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökké. És kiment õ elõle megpoklosodva, mint a hó.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase