6:1 És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;
6:2 Hadd menjĂĽnk el, kĂ©rlek, a Jordán mellĂ©, hogy mindenikĂĽnk egy-egy fát hozzon onnĂ©t, hogy ott valami hajlĂ©kot Ă©pĂtsĂĽnk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!
6:3 És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jõjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.
6:4 És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.
6:5 És törtĂ©nt, hogy mikor egy közĂĽlök egy fát levágna, a fejsze beesĂ©k a vĂzbe. Akkor kiálta Ă©s monda: Jaj, jaj, [Ă©des] uram! pedig ezt is kölcsön kĂ©rtem!
6:6 És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta nĂ©ki a helyet, levágott egy fát Ă©s utána dobta, Ă©s a fejsze feljött a [vĂz szĂnĂ©re.]
6:7 És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.
6:8 Siria királya pedig hadat indĂtott Izráel ellen, Ă©s tanácsot tartván az õ szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az Ă©n táborom.
6:9 És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni.
6:10 És elkülde az Izráel királya arra a helyre, a melyrõl néki az Isten embere szólott, és õt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer.
6:11 És felháborodott ezen a siriai király szĂve, Ă©s összegyĂ»jtvĂ©n az õ szolgáit, monda nĂ©kik: MiĂ©rt nem mondjátok meg nĂ©kem, ki tart közĂĽlĂĽnk az Izráel királyával?!
6:12 Akkor monda egy az õ szolgái közül: Nem úgy, uram király, hanem Elizeus próféta, a ki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, a melyeket te a te titkos házadban beszélsz.
6:13 És monda: Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam õt. És megjelenték néki, mondván: Ímé Dótánban van.
6:14 Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, a kik elmenének éjjel, és körülvevék a várost.
6:15 FelkelvĂ©n pedig jĂłkor reggel az Isten emberĂ©nek szolgája, kimĂ©ne, Ă©s ĂmĂ© seregek vettĂ©k körĂĽl a várost, Ă©s lovak Ă©s szekerek. És monda nĂ©ki az õ szolgája: Jaj, jaj, [Ă©des] uram! mit cselekedjĂĽnk?
6:16 Felele õ: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik õ velök.
6:17 És imádkozott Elizeus Ă©s monda: Ă“h Uram! nyisd meg kĂ©rlek az õ szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Ăšr a szolga szemeit Ă©s láta, Ă©s ĂmĂ© a hegy rakva volt tĂĽzes lovagokkal Ă©s szekerekkel Elizeus körĂĽl.
6:18 És mikor [azok] hozzá lementek, könyörgött Elizeus az Úrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré õket vaksággal az Elizeus kivánsága szerint.
6:19 És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város; jertek el én utánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, a kit kerestek. És elvezeté õket Samariába.
6:20 És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: Ă“h Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak. És megnyitá az Ăšr az õ szemeiket Ă©s látának, Ă©s ĂmĂ© Samaria közepĂ©ben voltak.
6:21 Az Izráel királya pedig mikor látta õket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-é õket, atyám?
6:22 És monda: Ne vágasd. Le szoktad-Ă© vágatni azokat, a kiket karddal vagy kĂ©zĂvvel fogsz el? Adj nĂ©kik kenyeret Ă©s vizet, hogy egyenek Ă©s igyanak, Ă©s elmenjenek az õ urokhoz.
6:23 És nagy lakomát szerzett nékik; és miután ettek és ittak, elbocsátá õket. Õk pedig elmenének az õ urokhoz; és ettõl fogva többé nem jöttek a siriai portyázó csapatok az Izráel földjére.
6:24 És lõn ezek után, hogy Benhadád, Siria királya összegyûjté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát.
6:25 És igen nagy insĂ©g lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, mĂg egy szamárfej nyolczvan ezĂĽst, Ă©s egy vĂ©ka galambganĂ©j öt ezĂĽst lett.
6:26 És mikor az Izráel királya a kõfalon szĂ©jjeljára, egy asszony kiálta õ hozzá, mondván: LĂ©gy segĂtsĂ©ggel, uram király!
6:27 A [király] monda: Ha nem segĂt meg tĂ©ged az Isten, hogyan segĂtselek Ă©n meg? A szĂ©rĂ»rõl vagy a sajtĂłrĂłl?
6:28 És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg õt ma, az én fiamat pedig holnap eszszük meg.
6:29 És megfõztük az én fiamat, és megettük õt. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, õ elrejté az õ fiát.
6:30 Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszĂ©dĂ©t, megszaggatá az õ ruháit, a mint a kõfalon járt, Ă©s meglátta a nĂ©p, hogy ĂmĂ© alĂłl zsákruha van az õ testĂ©n.
6:31 És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad!
6:32 Elizeus pedig ott ĂĽlt az õ házában, Ă©s egyĂĽtt ĂĽltek vele a vĂ©nek. És elkĂĽldött [a király] egy fĂ©rfiat maga elõtt. Mielõtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda [Elizeus] a vĂ©neknek: Látjátok-Ă©, hogy az a gyilkos hogyan kĂĽld ide, hogy a fejemet vĂ©tesse? Vigyázzatok, hogy mikor ide Ă©r a követ, zárjátok be az ajtĂłt Ă©s szorĂtsátok meg õt az ajtĂłban: ĂŤmĂ© az õ ura lábainak dobogása követi õt.
6:33 És mikor mĂ©g Ăgy beszĂ©lne velök, már a követ leĂ©rkezett hozzá [Ă©s nyomában a király], Ă©s monda: ĂŤmĂ© ilyen veszedelem származott az ĂšrtĂłl; várjak-Ă© mĂ©g tovább az Ăšrra?
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase