1:1 És lõn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:
1:2 Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
1:3 Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.
1:4 A pusztátĂłl Ă©s a LibánontĂłl fogva a nagy folyĂłvĂzig, az Eufrates folyĂłvĂzig, a Khitteusoknak egĂ©sz földe Ă©s a nagy tengerig napnyugat felĂ© lesz a ti határotok.
1:5 Meg nem áll senki elõtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tõled.
1:6 Légy bátor és erõs, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak, hogy nékik adom azt.
1:7 Csak légy bátor és igen erõs, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elõdbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
1:8 El ne távozzĂ©k e törvĂ©nynek könyve a te szádtĂłl, hanem gondolkodjál arrĂłl Ă©jjel Ă©s nappal, hogy vigyázz Ă©s mindent Ăşgy cselekedjĂ©l, a mint Ărva van abban, mert akkor leszel jĂł szerencsĂ©s a te utaidon Ă©s akkor boldogulsz.
1:9 Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erõs? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
1:10 Parancsola azért Józsué a nép elõljáróinak, mondván:
1:11 Menjetek által a táboron, Ă©s parancsoljátok meg a nĂ©pnek, mondván: KĂ©szĂtsetek magatoknak ĂştravalĂłt, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek Ă©s bĂrjátok azt a földet, a melyet az Ăšr, a ti Istenetek ád nĂ©ktek birtokul.
1:12 A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:
1:13 Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.
1:14 Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai elõtt, mindnyájan, a kik közületek erõs vitézek, és segéljétek meg õket;
1:15 A mĂg megnyugosztja az Ăšr a ti atyátokfiait is, mint titeket, Ă©s bĂrják õk is a földet, a melyet az Ăšr, a ti Istenetek ád nĂ©kik: akkor aztán tĂ©rjetek vissza a ti öröksĂ©gtek földĂ©re Ă©s bĂrjátok azt, a melyet MĂłzes, az Ăšr szolgája adott nĂ©ktek a Jordánon tĂşl, napkelet felõl.
1:16 Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.
1:17 A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.
1:18 Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erõs!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase