142:1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
142:2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
142:3 Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,
142:4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.
142:5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.
142:6 Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élőknek földén;
142:7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!
142:8 Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase