132:1 Grádicsok éneke. &Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
132:2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
132:3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
132:4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
132:5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
132:6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
132:7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
132:8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
132:9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
132:10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
132:11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
132:12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
132:13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
132:14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
132:15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
132:16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
132:17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
132:18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase