73:1 Aszáf zsoltára. &Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
73:2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
73:3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
73:4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
73:5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
73:6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
73:7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
73:8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
73:9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
73:10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
73:11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
73:12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
73:13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
73:14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
73:15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
73:16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
73:17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
73:18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
73:19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
73:20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
73:21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
73:22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
73:23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
73:24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
73:25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
73:26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
73:27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
73:28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase