4:1 Lõn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi Ă©pĂtjĂĽk a kõfalat, haragra gerjede Ă©s felette igen bosszankodĂ©k, Ă©s gĂşnyolá a zsidĂłkat;
4:2 És szĂłla az õ atyjafiai Ă©s a samáriai sereg elõtt, Ă©s ezt mondá: Mit mĂ»velnek e nyomorult zsidĂłk? Vajjon megengedik-Ă© ezt nĂ©kik? Talán áldozni fognak? Hát bevĂ©gezik ma? Avagy megelevenĂtik a köveket a porhalmazbĂłl, holott azok elĂ©gtek?!
4:3 Az Ammonita TĂłbiás pedig mellette [állván], mondá: Bármit Ă©pĂtsenek, ha egy rĂłka lĂ©p fel reá, összezĂşzza köveiknek falát.
4:4 Halld meg, oh mi istenĂĽnk! hogy csĂşffá lettĂĽnk, fordĂtsad gyalázásukat az õ fejökre, Ă©s add õket prĂ©dára a rabságnak földĂ©ben;
4:5 Ne fedezd el az õ hamisságokat Ă©s az õ bĂ»nök a te orczád elõl el ne töröltessĂ©k, mert [tĂ©ged] bosszantának az Ă©pĂtõk elõtt!
4:6 És Ă©pĂtõk a falat annyira, hogy elkĂ©szĂĽlt az egĂ©sz fal fĂ©lmagasságban, mert a nĂ©p nagy kedvvel dolgozott.
4:7 Mikor pedig meghallotta Szanballat Ă©s TĂłbiás, továbbá az Arábiabeliek, az Ammoniták Ă©s az AsdĂłdeusok, hogy javĂtgattatnak Jeruzsálem kõfalai, Ă©s hogy a törĂ©sek betömĂ©se megkezdõdött, felette nagy haragra gerjedĂ©nek;
4:8 És összeeskĂĽvĂ©nek mindnyájan egyenlõ akarattal, hogy eljõnek Jeruzsálemet megostromolni Ă©s [nĂ©pĂ©t] megrĂ©mĂteni.
4:9 De mi imádkozánk a mi IstenĂĽnkhöz, Ă©s állĂtánk ellenök õrsĂ©get nappal Ă©s Ă©jjel, mivelhogy fĂ©ltĂĽnk tõlök.
4:10 És mondák a zsidĂłk: Fogytán van ereje a tereh-hordĂłnak, a rom pedig sok, Ă©s mi kĂ©ptelenek vagyunk Ă©pĂteni a kõfalat.
4:11 A mi ellensĂ©geink pedig ezt mondották: Ingyen se tudják meg, se ne lássák, mĂg közikbe bemegyĂĽnk Ă©s õket leöljĂĽk, Ă©s megszĂĽntetjĂĽk a munkát.
4:12 És lõn, hogy eljöttek hozzánk mindenfelõl a zsidĂłk, a kik õ mellettök laknak vala Ă©s nĂ©kĂĽnk tĂzszer is mondották: TĂ©rjetek haza!
4:13 AzĂ©rt állĂtám a hely alsĂł Ă©s nyilt rĂ©szeire a kõfal mögĂ©, odaállĂtám a nĂ©pet nemzetsĂ©gek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal Ă©s kĂ©zĂveikkel.
4:14 És körĂĽltekintvĂ©n, fölkeltem Ă©s Ăgy szĂłltam az elõljárĂłkhoz, a fõemberekhez Ă©s a többi nĂ©phez: Ne fĂ©ljetek tõlök! A nagy Ă©s rettenetes Ăšrra emlĂ©kezzetek, Ă©s harczoljatok testvĂ©reitekĂ©rt, fiaitokĂ©rt, leányaitokĂ©rt, felesĂ©geitekĂ©rt Ă©s házaitokĂ©rt!
4:15 És lõn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk [az õ szándékukat], és hogy Isten semmivé tette az õ tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kõfalhoz, kiki az õ munkájához;
4:16 De azon naptĂłl fogva legĂ©nyeim egyik rĂ©sze munkálkodik vala, a másik rĂ©sze pedig tart vala dárdákat, paizsokat, kĂ©zĂveket Ă©s pánczĂ©lokat, Ă©s a fejedelmek ott állának az egĂ©sz JĂşda háznĂ©pe mögött.
4:17 A kõfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, a mely a munkát végezé, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala,
4:18 A kik pedig Ă©pĂtĂ©nek, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve Ă©s Ăgy Ă©pĂtĂ©nek; a trombitás pedig mellettem állt.
4:19 És Ăgy szĂłltam az elõljárĂłkhoz, a fõemberekhez Ă©s a többi nĂ©phez: A munka felette sok Ă©s messzeterjedõ Ă©s mi elszĂ©ledvĂ©n a kõfalon, egymástĂłl messze esĂĽnk;
4:20 Azért oda gyûljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk!
4:21 Ekképen munkálkodunk vala; és [legényeimnek] fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak feltámadásáig.
4:22 Ugyanekkor megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben háljon, hogy éjszaka õrködjenek felettünk és nappal dolgozzanak.
4:23 És sem én, sem az én atyámfiai, sem legényeim, sem az õrizõk, a kik én utánam valának, nem vetjük vala le ruháinkat; kiki csak mosódáskor teszi vala le fegyverét.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase