18:1 Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsõsége vala. Õ sógorságot szerze Akhábbal.
18:2 [Néhány] esztendõ mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az õ és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette õt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba.
18:3 Mert ezt mondá Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban.
18:4 Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezõsködjél még ma az Úr beszéde után.
18:5 És összegyûjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.
18:6 És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk?
18:7 És monda az Izráel királya JĂłsafátnak: Van mĂ©g egy fĂ©rfiĂş, a ki által az Urat megkĂ©rdezhetjĂĽk, de Ă©n gyĂ»lölöm õt, mert soha nem jövendöl nĂ©kem jĂłt, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda JĂłsafát: Ne beszĂ©ljen Ăgy a király!
18:8 SzĂłlĂta azĂ©rt az Izráel királya egyet [az õ] szolgái közĂĽl, Ă©s monda: HĂvd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát.
18:9 És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, kiki az õ királyiszékében, [királyi] ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja elõtt, a térségen; és a próféták mind prófétálnak vala õ elõttök.
18:10 Csináltatott vala pedig magának SĂ©dĂ©kiás, a KĂ©naána fia vasszarvakat, Ă©s monda: Ezt mondja az Ăšr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mĂgnem megemĂ©szted õket!
18:11 A többi próféták is mind ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja.
18:12 A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhĂvná Mikeást, szĂłla nĂ©ki, mondván: ĂŤmĂ© a prĂłfĂ©ták egyenlõ akarattal jĂłt jövendölnek a királynak; szĂłlj, kĂ©rlek, te is Ăşgy, mint azok közĂĽl egy, Ă©s jövendölj jĂłt.
18:13 Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, a mit az én Istenem nékem mondánd!
18:14 Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok.
18:15 És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?
18:16 Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az õ házához békességben.
18:17 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat?
18:18 Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az õ királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felõl mellette állani.
18:19 És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elveszszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla.
18:20 Akkor eljöve egy lélek, a ki megállván az Úr elõtt, monda: Én akarom megcsalni õt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon?
18:21 És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az õ összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és gyõzd meg, menj ki és cselekedjél úgy.
18:22 Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.
18:23 Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arczul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tõlem, hogy csak néked szólana?
18:24 Felele Mikeás: Ímé meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtõzhessél.
18:25 Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához.
18:26 És mondjátok: Ezt mondja a király: VessĂ©tek õt a tömlöczbe, s tápláljátok õt a nyomorĂşság kenyerĂ©vel Ă©s a nyomorĂşság vizĂ©vel, mĂg bĂ©kessĂ©ggel megjövök.
18:27 És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!
18:28 És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen.
18:29 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izráel királya az õ ruháját, és menének viadalra.
18:30 Siria királya pedig meghagyta vala az õ szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen.
18:31 És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei JĂłsafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körĂĽlfogták õt, hogy legyõzzĂ©k. Akkor felkiálta JĂłsafát, Ă©s az Ăšr megsegĂ©llĂ© õt, Ă©s az Isten azokat elfordĂtá tõle;
18:32 Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.
18:33 Egy fĂ©rfi pedig kifeszĂtĂ© kĂ©zĂvĂ©t csak Ăşgy találomra, Ă©s találá az Izráel királyát a pánczĂ©l Ă©s a kapocs között. És õ monda az õ kocsisának: Fordulj meg, Ă©s vĂgy ki engem a táborbĂłl, mert megsebesĂĽltem.
18:34 És az ütközet mind erõsebb lett azon a napon, és az Izráel királya az õ szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase