22:1 Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égõáldozatnak oltára Izráel számára.
22:2 Megparancsolá azért Dávid, hogy gyûjtsék össze az Izráel földén való jövevényeket, a kiket kõvágókká tõn, hogy faragni való köveket vágnának, hogy az Isten házát megcsinálnák.
22:3 Továbbá sok vasat szerze Dávid szegeknek, az ajtókhoz és a foglalásokra; rezet is bõségesen minden mérték nélkül.
22:4 Számtalan czĂ©drusfát is; mert a SĂdon Ă©s TĂrus [város]beliek czĂ©drusfákat bõsĂ©gesen szállĂtának Dávidnak.
22:5 Mert monda Dávid: Az Ă©n fiam, Salamon, gyermek Ă©s igen gyenge, az Ăšrnak pedig nagy házat kell Ă©pĂteni, mely hĂres legyen Ă©s Ă©kessĂ©g az egĂ©sz világon; elkĂ©szĂtek [azĂ©rt mindeneket] nĂ©ki. Dávid azĂ©rt [mindeneket] nagy bõsĂ©gesen megszerze, minekelõtte meghalna.
22:6 Hivatá azért Dávid az õ fiát, Salamont, és meghagyá néki, hogy az Úrnak, Izráel Istenének házat csináltasson.
22:7 És monda Dávid Salamonnak: [Édes] fiam, Ă©n elgondoltam vala szĂvemben, hogy az Ăšrnak, az Ă©n Istenemnek nevĂ©nek házat Ă©pĂtsek;
22:8 De az Ăšr ekkĂ©pen szĂłla nĂ©kem, mondván: Sok vĂ©rt ontottál, Ă©s sokat hadakoztál; ne Ă©pĂts az Ă©n nevemnek házat, mert sok vĂ©rt ontottál ki a földre Ă©n elõttem.
22:9 Ímé fiad lészen néked, a kinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitõl; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izráelnek az õ idejében.
22:10 Ă• csinál az Ă©n nevemnek házat; õ lĂ©szen nĂ©kem fiam Ă©s Ă©n nĂ©ki atyja leszek, Ă©s megerõsĂtem az õ királyságának trĂłnját Izráel felett mindörökkĂ©.
22:11 Most [Ă©des] fiam legyen az Ăšr veled, hogy sikerĂĽljön nĂ©ked házat Ă©pĂteni az Ăšrnak, a te Istenednek, mikĂ©pen szĂłlott te felõled;
22:12 De adjon az Ăšr nĂ©ked Ă©rtelmet Ă©s bölcsesĂ©get, mikor tĂ©ged Izráel fölĂ© helyez, hogy az Ăšrnak a te Istenednek törvĂ©nyĂ©t megõrĂzzed.
22:13 Akkor jĂłl lesz dolgod, ha a rendelĂ©seket Ă©s a vĂ©gzĂ©seket megtartod Ă©s teljesĂted azokat, a melyeket az Ăšr MĂłzes által parancsolt volt Izráelnek. LĂ©gy bátor, lĂ©gy erõs, ne fĂ©lj, Ă©s ne rettegj!
22:14 ĂŤmĂ© Ă©n is az Ă©n szegĂ©nysĂ©gemben szereztem az Ăšr házának [Ă©pĂtĂ©sĂ©re] százezer tálentom aranyat Ă©s ezerszer ezer tálentom ezĂĽstöt, Ă©s rezet, s vasat mĂ©rtĂ©k nĂ©lkĂĽl, mert igen bõven van; fákat is, köveket is szerzettem; te is szerezz ezekhez.
22:15 Van nĂ©ked sok mĂvesed, kõvágĂłd, kõ- Ă©s fafaragĂłd Ă©s mindenfĂ©le dologban bölcs mesterembered.
22:16 Az aranynak, ezüstnek, vasnak és réznek száma nincsen: [azért] kelj fel, láss hozzá, és az Úr legyen veled!
22:17 Megparancsolá pedig Dávid Izráel összes fõembereinek, hogy [õk] is legyenek segĂtsĂ©gĂĽl az õ fiának, Salamonnak, [ezt mondván]:
22:18 Avagy nincsen-é az Úr a ti Istentek ti veletek, a ki néktek békességet adott köröskörül? Mert az én hatalmam alá adá e földnek lakosait, és meghódolt e föld az Úr elõtt és az õ népe elõtt.
22:19 No azĂ©rt keressĂ©tek az Urat a ti Istenteket teljes szĂvetek Ă©s lelketek szerint, Ă©s felkelvĂ©n, az Ăšr Isten szentsĂ©ges helyĂ©t csináljátok meg, hogy vigyĂ©tek az Ăšr szövetsĂ©gĂ©nek ládáját Ă©s az Istennek szentelt edĂ©nyeket a házba, a mely Ă©pĂttetik az Ăšr nevĂ©nek.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase