21:1 Támada pedig a Sátán Izráel ellen, Ă©s felindĂtá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
21:2 Monda azért Dávid Joábnak és a nép elõljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.
21:3 Akkor monda Joáb: Az Ăšr száz ennyivel szaporĂtsa meg az õ nĂ©pĂ©t, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-Ă© azok, uram, király? S miĂ©rt tudakozza ezt az Ă©n uram? MiĂ©rt lenne Izráelnek bĂĽntetĂ©sĂ©re.
21:4 De a király szava erõsebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe.
21:5 És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel [népének száma] ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai [közül] pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi.
21:6 A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.
21:7 Sõt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.
21:8 Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt mûvelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem!
21:9 Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván:
21:10 Eredj el, szólj Dávidnak ekképen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elõdbe, válaszsz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled.
21:11 Elméne azért Gád [próféta] Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: válaszsz magadnak!
21:12 Vagy három esztendeig valĂł Ă©hsĂ©get, vagy hogy három hĂłnapig emĂ©sztessĂ©l ellensĂ©geid által Ă©s a te ellensĂ©ged fegyvere legyen rajtad; vagy az Ăšr fegyvere Ă©s a döghalál három napig [kegyetlenkedjĂ©k] földedben Ă©s az Ăšr angyala pusztĂtson Izráel minden határaiban! AzĂ©rt lássad most, mit feleljek annak, a ki engem hozzád kĂĽldött.
21:13 És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az õ irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!
21:14 Bocsáta azért az Úr döghalált Izráelre; és meghalának Izráel közül hetvenezeren.
21:15 Bocsáta annakfelette angyalt az Ăšr Jeruzsálemre, hogy elpusztĂtaná azt. És mikor vágná [a nĂ©pet], meglátá az Ăšr Ă©s könyörĂĽle az [õ] veszedelm[ökö]n; Ă©s monda a pusztĂtĂł angyalnak: ElĂ©g immár, szĂĽnjĂ©l meg. Az Ăšrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus Ornánnak szĂ©rĂ»jĂ©nĂ©l.
21:16 Akkor Dávid felemelé az õ szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az õ orczájokra.
21:17 És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, a ki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás.
21:18 Akkor szĂłla az Ăšr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid Ă©s Ă©pĂtsen oltárt az Ăšrnak a Jebuzeus Ornán szĂ©rĂ»jĂ©n.
21:19 Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében szólott vala.
21:20 Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, õ és az õ négy fia, a kik vele valának, elrejtõzének (Ornán pedig búzát csépel vala).
21:21 És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérûrõl, meghajtá magát Dávid elõtt, arczczal a földre.
21:22 És monda Dávid Ornánnak: Add nĂ©kem e szĂ©rĂ»helyet, hogy Ă©pĂtsek oltárt rajta az Ăšrnak; igaz árán adjad nĂ©kem azt, hogy megszĂĽnjĂ©k e csapás a nĂ©pen.
21:23 Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sõt az ökröket is oda adom égõáldozatul, és fa helyett a cséplõszerszámokat, a gabonát pedig ételáldozatul; mindezeket [ajándékul] adom.
21:24 És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tõled; mert a mi a tied, nem veszem el [tõled] az Úrnak és nem akarok égõáldozattal áldozni néki a máséból.
21:25 Ada azért Dávid Ornánnak a szérûért hatszáz arany siklust.
21:26 És Ă©pĂte ott oltárt Dávid az Ăšrnak, Ă©s áldozĂ©k Ă©gõ- Ă©s hálaáldozatokkal Ă©s segĂtsĂ©gĂĽl hĂvá az Urat, a ki meghallgatá õt, mennybõl tĂĽzet [bocsátván] az Ă©gõáldozat oltárára.
21:27 És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az õ kardját hüvelyébe.
21:28 Abban az idõben, mikor látta Dávid, hogy az Úr õt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérûjén, áldozék ott.
21:29 (Az Úr sátora pedig, a melyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égõáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala.
21:30 És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.)
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase