3:1 És monda néki Naómi, az õ napaasszonya: Édes leányom! ne keressek-é néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod?
3:2 Avagy nem rokonunk-é Boáz, a kinek szolgálóival voltál? Ímé õ az éjjel árpát szór a szérûn.
3:3 Annakokáért fĂĽrödjĂ©l meg, Ă©s kend meg magadat, Ă©s vedd magadra ruháidat, Ă©s menj le a szĂ©rĂ»re; Ă©szre ne vĂ©tesd magadat a fĂ©rfiĂşval, a mĂg el nem vĂ©gezi Ă©telĂ©t Ă©s italát.
3:4 És majd ha lefekszik, jegyezd meg a helyet, a hol fekszik, és menj oda, és hajtsd fel a leplet lábánál, és feküdjél oda. Õ majd megmondja néked, mit cselekedjél.
3:5 És õ monda néki: Mindazt, a mit mondasz, megcselekszem.
3:6 És lement a szérûre, és mindent úgy cselekedett, a mint napaasszonya parancsolta.
3:7 És Boáz evett Ă©s ivott, Ă©s felvidámult az õ szĂve. És elment, hogy lefekĂĽdjĂ©k a garmada szĂ©lĂ©n; Ă©s az eljött titkon, Ă©s felhajtá lába felõl a leplet, Ă©s lefekĂĽvĂ©k.
3:8 TörtĂ©nt pedig Ă©jfĂ©l tájon, hogy felrettent a fĂ©rfiĂş, Ă©s odafordult. És ĂmĂ©: asszony fekszik az õ lábainál.
3:9 És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód; terjeszszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.
3:10 És õ monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsõvel: hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.
3:11 Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.
3:12 És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is.
3:13 Ez éjszakán hálj [itt]; s majd reggel, ha az megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr! Feküdj [itt] reggelig.
3:14 És feküvék az õ lábainál reggelig, és felkele, mielõtt valaki az õ felebarátját megismerheté, mert mondá: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérûre jött.
3:15 És monda: Add ide a nagy kendõdet, a mely rajtad van, és tartsd. És õ oda tartotta azt. Boáz pedig mért hat [mérték] árpát, és feladta néki, maga pedig bement a városba.
3:16 És elméne az õ napaasszonyához, és az monda: Hogy vagy édes leányom? És õ elbeszélt néki mindent, a mit cselekedett vele az a férfi.
3:17 És monda: Ezt a hat [mérték] árpát adá nékem, mert monda: Ne menj üresen a te napadhoz.
3:18 És monda [NaĂłmi:] LĂ©gy veszteg leányom, mĂg megtudod, hova dõl el a dolog; mert nem nyugszik az a fĂ©rfiĂş, mĂg vĂ©ghez nem viszi a dolgot mĂ©g ma.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase