1:1 És lõn azon napokban, a mikor a bĂrák bĂráskodának, Ă©hsĂ©g lõn a földön. És elmĂ©ne egy fĂ©rfi a JĂşda BethlehemĂ©bõl, hogy Moáb mezejĂ©n tartĂłzkodjĂ©k; õ meg a felesĂ©ge, Ă©s a kĂ©t fia.
1:2 A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethlehemébõl valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának.
1:3 Meghala pedig Elimélek a Naómi férje, és marada õ és az õ két fia.
1:4 A kik Moábita leányokat võnek felesĂ©gĂĽl; az egyiknek neve Orpa, Ă©s a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tĂz esztendeig.
1:5 Meghalának õk is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az õ két fia és férje nélkül.
1:6 Felkele azért õ és az õ menyei, és õ visszatére Moáb mezejérõl; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az õ népét, hogy adjon nékik kenyeret.
1:7 És kiméne arról a helyrõl, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére,
1:8 És monda Naómi az õ két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az õ anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!
1:9 Adja az Ăšr tinĂ©ktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az õ fĂ©rje házában. És megcsĂłkolá õket; Ă©s õk nagy felszĂłval sĂrának.
1:10 És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!
1:11 Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének?
1:12 Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:
1:13 Ugyan megvárhatnátok-Ă© õket, a mĂg felnõnek? Ugyan megtartĂłztatnátok-Ă© magatokat miattok, hogy fĂ©rjhez ne menjetek? Ne, Ă©des leányaim! Mert nagyobb az Ă©n keserĂĽsĂ©gem, mint a tietek, mert engem talált az Ăšrnak keze.
1:14 Azok pedig nagy felszĂłval tovább sĂrának. És Orpa megcsĂłkolá az õ napát; Ruth azonban ragaszkodĂ©k hozzá.
1:15 Õ pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az õ népéhez, és az õ isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után.
1:16 Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tõled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
1:17 A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tõled.
1:18 Mikor pedig látá, hogy erõsködik vele menni, nem szóla néki többet.
1:19 És menĂ©nek mind a ketten, mĂglen Bethlehembe Ă©rkezĂ©nek. És lõn, hogy mikor Bethlehembe Ă©rkezĂ©nek, megmozdult az egĂ©sz város miattok, Ă©s mondák: Nemde nem NaĂłmi ez?
1:20 És õ monda nĂ©kik: Ne hĂvjatok engem NaĂłminak, hĂvjatok inkább Márának, mert nagy keserĂ»sĂ©ggel illetett engem a MindenhatĂł.
1:21 Többed magammal mentem el, Ă©s elárvultan hozott vissza engemet az Ăšr; miĂ©rt hĂvnátok hát engem NaĂłminak, holott az Ăšr ellenem fordult, Ă©s a MindenhatĂł nyomorĂşsággal illetett engemet?
1:22 Így tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az õ menye, a ki hazatért Moáb mezejérõl. Megérkezének pedig Bethlehembe az árpaaratás kezdetén.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase