2:1 Valának pedig hamis prĂłfĂ©ták is a nĂ©p között, a mikĂ©pen ti köztetek is lesznek hamis tanĂtĂłk, a kik veszedelmes eretneksĂ©geket fognak becsempĂ©szni, Ă©s az Urat, a ki megváltotta õket, megtagadván, önmagokra hirtelen valĂł veszedelmet hoznak.
2:2 És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
2:3 És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt ûznek belõletek; kiknek kárhoztatásuk régtõl fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.
2:4 Mert ha nem kedvezett az Isten a bĂ»nbe esett angyaloknak, hanem mĂ©lysĂ©gbe taszĂtván, a sötĂ©tsĂ©g lánczaira adta oda õket, hogy fenntartassanak az ĂtĂ©letre;
2:5 És [ha] a rĂ©gi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetõjĂ©t, nyolczad magával megõrizte, özönvĂzzel borĂtván el az istentelenek világát;
2:6 És [ha] Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
2:7 És [ha] megszabadĂtotta az igaz LĂłtot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban valĂł forgolĂłdása miatt elfáradt;
2:8 (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az õ igaz lelkét):
2:9 Meg tudja szabadĂtani az Ăšr a kegyeseket a kĂsĂ©rtĂ©sekbõl, a gonoszokat pedig az ĂtĂ©let napjára bĂĽntetĂ©sre fenntartani.
2:10 FõkĂ©pen pedig azokat, a kik a testet követvĂ©n, tisztátalan kĂvánságban járnak, Ă©s a hatalmasságot megvetik. Vakmerõk, magoknak kedveskedõk, a kik a mĂ©ltĂłságokat káromolni nem rettegnek:
2:11 Holott az angyalok, a kik erõre Ă©s hatalomra nĂ©zve nagyobbak, nem szĂłlnak azok ellen az Ăšr elõtt káromlĂł ĂtĂ©letet.
2:12 De ezek, mint oktalan termĂ©szeti állatok, a melyek megfogatásra Ă©s elpusztĂtásra valĂłk, azokat, a miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,
2:13 Megkapván gonoszságuk dĂját, mint a kik gyönyörĂ»sĂ©gnek tartják a naponkĂ©nti dobzĂłdást; undokságok Ă©s fertelmek, a kik kĂ©jelegnek az õ csalárdságukban, mikor egyĂĽtt lakmároznak veletek;
2:14 A kiknek szemei paráznasággal telvĂ©k, bĂ»nnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szĂvök gyakorlott a telhetetlensĂ©gben, átok gyermekei;
2:15 A kik elhagyván az egyenes Ăştat, eltĂ©velyedtek, követvĂ©n Bálámnak, Bosor fiának Ăştját, a ki a gonoszság dĂját kedvelte.
2:16 De megfeddetett az õ törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.
2:17 Ezek vĂztelen kĂştfõk, szĂ©ltõl hányatott fellegek, a kiknek a sötĂ©tsĂ©g homálya van fenntartva örökre.
2:18 Mert hiábavalĂłság kevĂ©ly [szavait] szĂłlván, testi kĂvánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valĂłban elszakadtak a tĂ©velygĂ©sben Ă©lõktõl,
2:19 Szabadságot ĂgĂ©rvĂ©n azoknak, holott õk magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyõzött, az annak szolgájává lett.
2:20 Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyõzetnek, az õ utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsõnél.
2:21 Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
2:22 De betelt rajtok az igaz példabeszéd [szava:] Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertõjébe.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase