2:1 LevetvĂ©n azĂ©rt minden gonoszságot, minden álnokságot, kĂ©pmutatást, irĂgykedĂ©st, Ă©s minden rágalmazást.
2:2 Mint most szĂĽletett csecsemõk, a tiszta, hamisĂtatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
2:3 Mivelhogy ĂzleltĂ©tek, hogy jĂłságos az Ăšr.
2:4 A kihez járulván, mint élõ, az emberektõl ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kõhöz,
2:5 Ti magatok is mint élõ kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
2:6 Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
2:7 TisztessĂ©g azĂ©rt nĂ©ktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kõ, a melyet az Ă©pĂtõk megvetettek, az lett a szegeletnek fejĂ©vĂ© Ă©s megĂĽtközĂ©snek kövĂ©vĂ© s botránkozásnak sziklájává;
2:8 A kik engedetlenek lĂ©vĂ©n, megĂĽtköznek az ĂgĂ©ben, a mire rendeltettek is.
2:9 Ti pedig választott nemzetsĂ©g, királyi papság, szent nemzet, megtartásra valĂł nĂ©p vagytok, hogy hirdessĂ©tek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötĂ©tsĂ©gbõl az õ csodálatos világosságára hĂvott el titeket;
2:10 A kik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok;] a kik nem kegyelmezettek [voltatok,] most pedig kegyelmezettek [vagytok.]
2:11 Szeretteim, kĂ©rlek titeket, mint jövevĂ©nyeket Ă©s idegeneket, tartĂłztassátok meg magatokat a testi kĂvánságoktĂłl, a melyek a lĂ©lek ellen vitĂ©zkednek;
2:12 Magatokat a pogányok közt jĂłl viselvĂ©n, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztĂ©võket, a jĂł cselekedetekbõl, ha látják [azokat,] dicsõĂtsĂ©k Istent a meglátogatás napján.
2:13 Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;
2:14 Akár helytartĂłknak, mint a kiket õ kĂĽld a gonosztĂ©võk megbĂĽntetĂ©sĂ©re, a jĂłl cselekvõknek pedig dĂcsĂ©rĂ©sĂ©re.
2:15 Mert Ăşgy van az Isten akaratja, hogy jĂłt cselekedvĂ©n, elnĂ©mĂtsátok a balgatag emberek tudatlanságát;
2:16 Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.
2:17 Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.
2:18 A cselĂ©dek teljes fĂ©lelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jĂłknak Ă©s kĂmĂ©leteseknek, de a szĂvteleneknek is.
2:19 Mert az kedves dolog, ha valaki Istenrõl való meggyõzõdéséért tûr keserûségeket, méltatlanul szenvedvén.
2:20 Mert micsoda dicsõség az, ha vétkezve és arczul veretve tûrtök? de ha jót cselekedve és [mégis] szenvedve tûrtök, ez kedves dolog Istennél.
2:21 Mert arra hĂvattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett Ă©rettetek, nĂ©ktek pĂ©ldát hagyván, hogy az õ nyomdokait kövessĂ©tek:
2:22 A ki bûnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
2:23 A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvĂ©n nem fenyegetõzött; hanem hagyta az igazságosan ĂtĂ©lõre:
2:24 A ki a mi bûneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bûnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel szógyultatok meg.
2:25 Mert olyanok valátok, mint tévelygõ juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase